Fiús anyukaként számíthatok rá, hogy én jobban ki leszek zárva a fiatalok, az unokák életéből?
Még nincsenek abban a korban a fiaim, hogy csajozáson vagy családalapításon gondolkodjanak, csak eszembe jutott ez a dolog, ahogy nőnek.... :/
Nagyon jó a kapcsolatunk, imádom őket, sok mindent megbeszélünk egymással. Azt gondolom, nem vagyok rájuk akaszkodós típus, nekem is kedves és normális anyósom van - viszont nincs anyám, aki miatt háttérbe kerülhetne-, igyekszem majd rá hasonlítani. Nem tervezek beleszólni a fiatalok életébe vagy rájuk telepedni, tudom, hogy a fiaim jobban fogják szeretni a feleségüket nálam, ez az élet rendje.
Na de, alapvetően azt látom, hogy az apai nagyszülők mindig sokkal jobban ki vannak zárva a fiatal család életéből, akkor is, ha normálisak, hiszen a férj általában dolgozok, a gyerekeket és a családi életet irányító anyuka pedig inkább a saját szüleihez húz. Ami érthető, de közben valahol igazságtalan is.
Mi a véleményetek...?
Én azért utálom az anyósom, mert nem kezel partnerként, családtagként. Lenézi a családom, amíg hagytam, úgy viselkedett velem, ahogy anyám sem (konkrétan azt hitte, hogy bármit megtehet a fiára hivatkozva a mi kis kapcsolatunkban, életterünkben, beleértve az én életem is), ellenségként kezel, aki árt a fiának és mindenféle hátsó szándékai vannak... Már a párom sem beszél vele, mert az ellenem folytatott boszorkányüldözése során őt sem vette figyelembe. Fontosabb volt, hogy velem gecızzen, minthogy a fiát boldognak lássa anélkül, hogy választania kellene köztünk.
Pedig én nem vagyok rossz meny szerintem abszolút... Anyám fiaként szereti a férjem, imádja, mindent süt-főz neki, gondol rá ugyanúgy, mint rám, tényleg egy család vagyunk. Én is szerettem volna egy második anyukát, aki örül nekem és szeret engem. Exem egy tragédia volt, de az anyja egy csodálatos, kedves kis nő. Ahányszor náluk voltam, készült nekem valamivel így vagy úgy, úgy érdeklődött rólam, mint a saját anyám, szurkolt a vizsgáimnál, beszélgetett velem csajos dolgokról, volt, hogy társasoztunk együtt az egész családdal, elmentem vele kettesben néha erre-arra... Megvolt a mi kis "mi nők tartsunk össze" szövetségünk is és nem csak a fiába volt beleszállva, hogy én biodíszlet meg szükséges rossz legyek. Őszintén sajnálom, hogy bár férjben megfogtam az isten lábát, normális szülők nem társultak mellé.
"Én is szívesebben viszem át a gyerekeket a saját anyámhoz mint más anyjához aki számomra úgymond idegen."
Az apuka meg a saját anyjához, mert a te anyád meg neki idegen.
"Az apuka meg a saját anyjához, mert a te anyád meg neki idegen."
Pontosan. Apukának lenne feladata, hogy a gyerekét és az anyukáját összehozza.
Tartsd szem előtt, hogy a nő, (mint te is), nem szűnik meg szuverén emberi lénynek lenni azzal, hogy anya lesz. Vannak magánügyek, amikről csak nagyon közeli családtaggal bír beszélni az ember. Ez nem igazságtalan. Légy megértő és türelmes a majdani menyeddel. Ha nem erőltetsz semmit, könnyebben nyílik meg előtted is (fokozatosan, évek munkájával).
Mellesleg az apának is kulcs szerepe van a dologban. Ha kiveszi a részét a gyereknevelésből, tisztában van a gyerekek mindennapjaival, jó eséllyel maga lesz a kapocs az unokáddal. Arra neveld a fiaidat, hogy ez legyen a természetes. Nem csak a munka, munka, munka meg a tv meg a haverok. Vond be őket a háztartásba már most.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!