Miért lesznek elviselhetetlenül makacsok a nagyszülők?
Egyik mamám nagyon durván nagyothalló. Nagynehezen sikerült rávennünk, hogy vegyen hallókészüléket, de nem használja normálisan. Hiába mondta el neki az orvos, és mi is, hogy az elején furcsa érzés lesz, valószínűleg finomítani is kell a beállításon, és mindkét fülében hordania kell legalább 8 órát naponta, ő egyszerűen nem hallgat ezekre. Mindig csak a fél fülébe teszi be, és csak akkor, ha meglátogatjuk. Az elején még normálisan hordta, még mondta is, hogy milyen jó, hogy hall. De aztán elkezdte piszlálgatni (ami meg lett mondva, hogy ne) amiértelálíítódott, hangos is lett neki. Visszavittük a boltba, hogy állítsák be újra,a ami meg is történt, de azóta folyamatosan piszkálja. Azt mondja, hogy olyan mintah buborékban lenne a feje, ami azért van, mert nem szokta meg, mivel csak rövid alkalmakra hordja és fél fülbe. De mi hiába mondjuk neki, csak legyint rá és a magáét hajtogatja. És természetesen már alig lehet vele beszélni, mert rohamosan romlik a hallása, amit az orvos meg is jósolt neki, hogy ez lesz, ha nem hordja normálisan. Félek, hogy ha nem fog hallani, el fog butulni, mert nem éri elég stimulus az agyát. Egyébként most agyilag rendben van, de egyszerűen nem értem, miért nem képes elfogadni egy nála ezerszer jobban hozzáértő ember (az orvos) véleményét. Egyszerűen olyan érzésem van, mintha minden idős ember buta lenne egy idő után. Nagyon kikészít a dolog, mert folyamatosan mondom neki, és mindennél jobban szeretnék segíteni neki, és ez egy tökéletesen megoldható probléma lenne, ha nem tenné szándékosan tönkre az életét.
Bocsánat a hosszú szövegért, csak eléggé feldúlt vagyok miatta, hogy hiába próbálok segíteni, nem tudok, és nem tudom, hogy az én hibám-e, és valahogy máshogy kéne, vagy egyszerűen az öregekkel már nem lehet jót tenni.
Az ember idegrendszere lassan alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, így pl. az érzékszervi észlelés romlásához. A világból jövő ingerek észlelése és azokhoz való alkalmazkodás, azokra való reagálásnak egy másik egyensúlyi állapota lép fel. Az egyén maga csak akkor hajlandó segédeszközökhöz" nyúlni, ha az már az ő számára is egyértelműen "kötelező". Ezek a "segédeszközök" azonban az előnyök mellett számos hátrányt is jelentenek, alkalmazásuk sokszor bizonyos kényelmetlenséget okoz, ami egyre bonyolultabbá teszi az életet.
Ha valaki elkezd pl. szemüveget használni olvasáshoz, azzal mindaddig nincs gond, amíg a szem romlása csak mérsékelt. Amikor azonban gyakrabban vagy folyamatosabban kell viselni, akkor annak elhelyezése gondot okozhat, ha pl. nincs megfelelő zseb a ruhán. Olyan ez, mint a mobiltelefon, ami hiába jó és hasznos, de ha kicsúszik az ingzsebből és leesik a betonjárdára, akkor összetörik. Magyarán, az embernek sokféle apró változtatást kell megvalósítania ahhoz, hogy a segédeszközzel való éléshez alkalmazkodjon, holott erre korábban nem volt szüksége.
"#5, lehet virágnyelven beszélni róla, de az időskori elbutulás egy létező dolog."
Ez igaz, de nem attól lesz valaki szenilis, hogy nem úgy ugrál, ahogy az unokája fütyül, és aggasztja rá a sablon jelzőket, mert olyan buta, hogy mást sem tud, mint közhelyeket puffogtatni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!