A nagyszülői segítség témájában miért kezdik el sokan a "magadnak szülted, ne anyádtól várd el, hogy felnevelje"-jellegű szöveget?

Nekem az fura, hogy pl. anyám telerakja a facét azzal, hogy "a legjobb dolog a világon nagymamának lenni". Viszont most a két ünnep között egy napra be kellett mennem a munkahelyemre, hát volt nagy szájhúzogatás, amikor megkértem, hogy reggeltől délután 4-ig vállalná-e az elsős kisfiamat (elváltunk, egyedül nevelem).

Megjegyzem, alapból sem szokott soha segíteni, császáros voltam, 40 évesen szültem, felénk sem nézett (már akkor is egyedül voltam).

Na mindegy, ő nyugdíjban van, nem beteges, és egy napot kértem tőle most csak, kivételesen.

Ez is az egyik véglet, hogy ennyire érezteti, hogy ez mekkora áldozat (miközben nem utáljuk egymást, nincsenek drámák).

(Tudom, magamnak szültem, meg az én jó k...va anyámat, csak gondoltam, megírom, hátha ez is árnyalja a képet.)

#27 persze hogy van fizetett segítség, a napközis táborok itt Nyíregyházán 35 ezertől kezdődtek, ami 5 nap. A mi gyerekünk idén 7 táborban volt így. Nagy pihenés, még korábban kellett kelnie 3 tábor esetén, mint mikor iskolába jár, a város másik végére vittem.

Nem arról van szó, hogy ingyen segítségnek nézzük a nagyszülőt, vagy elvárjuk, mint írtam is, megértem, hisz dolgoznak.

Én a helyzetre vagyok mérges, mert hisz ezeknek a szülőknek a saját szülei bőven vigyáztak az unokákra akár heteket is. Így szoros kapcsolat alakulhatott ki, akinek ilyen gyermekkora volt, mindenki szívesen emlékszik a Nagyinál töltött nyarakra, amikor lehetett sokáig aludni, le lehetett lassulni az életvitelben.

A mai gyerekeknek ez hiú ábránd.

Végülis mindegy, mert nem fog nekik hiányozni, hisz nem lesz benne részük. A többség még a nagyszülőket is csak névről ismeri.

32-es, így van, én pl. (50-es nő vagyok), emlékszem, volt, hogy másfél hónapig egyhuzamban ott voltam nyáron a nagyimnál falun. Annyira jó volt!!! Másik mamánál is simán voltam 3-4 hétig.

Nekem is szerencsém volt, anyukám 52 évesen elmehetett előrehozott nyugdíjba, fitt, fiatal nagyi volt (én 30 évesen szültem). Itthon dolgozom, de amikor feltorlódtak a határidők a munkámban, simán elvitték a kislányomat akár 2-3 hétre is magukhoz (150 km-re), lányom és szüleim is élvezték ezeket az időket.

Szerencsénk volt a szüleinkkel.

De 31-est ha elolvasod, nézd meg, teljesen lepontozták, EGYETLEN k...va napért, és sajnos ez tükrözi az egész hozzáállást.

Aki itt habzó szájjal védi a nagyszülőket - nyilván mind nagyszülő - remélem már elkezdett félrerakni nyugdíjas éveire. Legyen miből fizetni a 0-24-ben az ápolást, vagy az öregek otthonát. Ha majd demensen kódorog az utcán, vagy elég, ha ágyhoz kötött lesz, akár rövid ideig is. A "hálátlan" gyerektől aligha várhat segítséget. Lehet itt önmegvalósítani, meg szórakozni, meg mantrázni a "magadnak szülted!" - et.

Majd csak annyit, amennyit a nagyi is segített az unokák körül.

34es persze nehogy már a nagyszülő legyen hibás mert ti nem tudjátok megoldani a SAJÁT gyereketek. Lehet elfelejtitek de ők már felnevelték azt akit vállaltak a tiéteket megoldani a ti dolgotok.

Ilyen önző semmirekellő kölyök ne is segítsen, de majd az örökségért se tartsa markát, inkább elosztogatom még életemben.

Bizony, #35, a magadfajta sajnos elfelejti, hogy 20-30 éve mennyit segítettek neki a szülei. Az már nem számít.

Meg milyen örökség???? Egy kádár kocka a falu végén?

Ne nevetess...

38as, magamnak, vagyis a férjemmel ketten.

És nem, nem vagyok ilyen szemét, csak elpattant az agyam. Még most is dolgozunk mindketten, napi 10-11 óra munka plusz utazás, meg ugye az otthoni teendők, de a lányom kétnaponta bepróbálkozik hogy itthagyná az unokát mert neki halaszthatatlan dolga van, és mikor nem érti meg hogy fáradtak vagyunk, megsértődik és nem szól hozzánk. Meg lehord minket mindenféle lustának(visszahallottuk)