Miért nem vagyok szomorú,hogy meghaltak a nagyszüleim?

Hosszabb betegeskedés után sokaknak

hosszabb betegeskedés után sokaknak, az egész családnak megkönnyebbülés tud lenni hogy már nem látják szenvedni a szerettüket, benned is ez játszódhat le.

Hol írta hogy betegek voltak?

Sehol, csak feltételeztem. Az enyém az volt. Plusz felbaszott az első hozzászólás, amit jól tettek hogy moderáltak.

Szerintem mindenki másképp kezeli a gyászt, valakinek sok idő kell, valakinek pedig nem, valaki szomorkodik, valaki pedig próbál inkább csak a jó dolgokra emlékezni.

Meggyászolhatod őket ha szeretnéd,de ha ez nem megy,az sem egetrengető.Sajnos azon már úgyse változtat semmit hogy nincsenek többé.

Nyugi nem vagy ettől rossz ember, épp csak néálad így emgy végig a dolog.

most 24 éves vagyok, nagymamámat 11, nagypapámat 20 éves koromban vesztettem el, mind máig feldolgozhatatlan veszteség számomra, különösen az ünnepek tűnnek üresnek nélkülük, a hozzájuk fűződő viszonyom is ugyanolyan szoros volt, mint a szüleimhez. nekem a karácsony és a szülnapom is a temetőben kezdődik, utána persze nem a gyászról szól az egész ünnep, de ezt az ürességet semmi nem tölti be. idén 25-én hajnalban el is repülök külföldre, ott nem a múlton fogok rágódni.

azt viszont hozzáteszem, hogy szerintem sem kell bűntudatot érezned amiatt, hogy közömbös vagy, mindenkinél más szerintem, valaki elfojtja, valaki megéli, valaki meg olyan felfogással rendelkezik, hogy nem mélyül el a gyászban, kb mint ahogy a szakításokhoz is hozzáállnak az emberek, engem a párkapcsolataim vége is hosszú időre padlóra tett, még akkor is, ha én akartam kiszállni a kapcsolatból.

Lehet hogy a mai optimista, motivációs trénerek és mások által sugalt "új hullám" miatt nyomod el ezeket az érzéseket, meg mert az ünnephez a felhőtlen boldogság tartozott. Gondolom az ünnep is emlékeztethet rájuk mert feltételezem amíg még éltek, karácsonykor együtt voltatok.