Élnek mèg az anyai-apai nagyszüleid? Milyen velük a kapcsolatod jellemezd mindkét mamát papát.

Apai nagyszüleim:

Nagypapám megvárta, hogy megszülessek, mert látni akarta az utolsó unokáját. Miután bemutattak neki, rá egy hétre eltávozott. De azt mesélték imádta a gondolatát, hogy lesz még egy kislány a családban!

Nagymamám igazi főzős, unokázós nagymama volt. 2017-ben hagyott itt minket 83 éves korában, stílusosan a születése napján távozott. Nagyon szerettem, a mai napig hiányzik. Biztos, hogy sokat számított az én szeretgetésemben, hogy az utolsó legkisebb unoka voltam, és az unokatesóim után születtem 10 évvel.

Apai oldalról volt egy pót nagypapám, aki egy zseniális figura volt. Nagymamám testvére, aki nem csak a saját unokáit, de engem is imádott! Csibészes nagypapa volt, nagyon bánt, hogy nem vagyok képes felidézni az arcát, 4,5 éves voltam amikor itt hagyott minket.

Anyai oldal:

A sorsnak hála, mind a két nagyszülőm él és fantasztikus emberek. Ezen az oldalon egy szem unoka vagyok, úgyhogy szeretettel el vagyok kényeztetve! Mindenben támogatnak és mindig mindenre kaphatóak. Nagypapám túl a 80. életévén is aktív, dolgozik, járja a határt és visz magával minden hova. Imádok vele bármit is csinálni. Együtt szoktunk, főzni-sütni, a teraszon iszogatni, vagy csak úgy meglépünk a világ elől és elmegyünk valahova kocsikázni(én vezetek)! Ha belegondolok, hogy egyre közelebb a nap, amikor Ő már nem lesz, belesajdul a szívem.

Nagymamá pedig Papához hasonlóan egy remek asszony! Ilyen menő Mamát, mint Ő kérni se lehetne! Együtt járjuk be a világot, 3 nyelven beszél, oroszul a legjobban. Aranyos, és mióta meghalt a másik Mamám, ő is elkezdett sütögetni, meg ilyen cuki nagymama lenni. Előtte szimplán csak menő nagyi volt, aki iszonyatosan jól néz ki, jól öltözik és hatalmas köztiszteletnek örvend.

Igazából úgy érzem azon kevés emberek közé tartozom, akiknek megadatott, hogy 20+ évesen is ismerje a nagyszüleit, és elméjük ép állapotában élvezhesse társaságukat. Nagyon szeretem és szerettem őket, kivétel nélkül. Ha elmennek a világom szegényebb lesz nélkülük.

24N

Apai nagypapáról a kevés emlékem is szép. :) sajnos szerette az italt és ez elvitte mikor iskolás lettem.

Az apai magymama valahogy kevésbé szeret, sőt nem is igazán szeret. Mindegyik unokatestvéremet szereti, legfőbbképp a lánya gyerekeit.

Az anyai nagyszüleim nagyon szuper nagyszülők!

Tatán markáns karakán ember, igaz hogy hamar kijön a sodrából, akkor a kakkantó is vigyazzban áll, de hát ő ilyen. Mindig vannak régi sztorijai, kifogyhatatlan a tárháza a régi tanyavilágról és a katona élményeiről.

Mama pedig maga az álom. Szerintem nagyon hasonlítunk. Na ő az igazi idilli nagymama. Süt, főz, igaz már keveset mert öreg :) de régen mindig több fogás várt, meg egy jó 5 évvel ezelőtt is ha hazaértem várt egy kis finomsággal drága mama. Lány vagyok és este értem haza a gyakorlatról, mindig megvárta hogy hazaérjek, szemben laknak. :) olyan kedvesen beszél mindig, sosincs egy rossz szava, olyan mint egy angyal. Már most könny szökött a szemembe, hogy mi lesz velem nélküle. :) már van egy másfél éves fiam, minden nap megyünk hozzájuk, úgy örülök hogy ismerhetik. És jó látni, hogy ahogy bánnak vele, olyan szépen bántak velem is mindig. Mama gyakran mondja a babámnak hogy "úgy szeretlek mint ahogyan anyádat szerettem mikor kicsi volt" :) remélem még sokáig velünk lesznek, hogy ne csak nekem de a fiamnak is szép emlékei legyenek a drága nagyszüleimről. 🌷