Élnek mèg az anyai-apai nagyszüleid? Milyen velük a kapcsolatod jellemezd mindkét mamát papát.

Apum felőli rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot. A nagyanyámról tudom, hogy él, nagyapámat nem ismertem. "Mostoha nagyapa" volt, de ő sosem foglalkozott velünk.

Anyai nagyszüleim élnek. Jó velük a kapcsolatom. Mostanában a koruk miatt néha kicsit morgósak, meg kiakadnak, ha ajándékot viszek, mert sajnos már nyomják a "minek bármit is kapni 1-2 évre" dumákat. Ettől függetlenül imádom őket

Apai nagyszüleim: a papám felakasztotta magát még mikor apuék gyerekek voltak, a mamám 10 éves koromban meghalt

Anya nagyszüleim: a papámat nagyon imádom, habár iszákos. Akkor nem nagyon beszélünk, de nagyon szeretnivaló. A mamámat imádtam. Most már nagyon látszik, hogy kezd megbolondulni, és nem tudom mit kezdjek vele

Anyai nagyszülők közül nagymamám él. Papát nem ismertem.

Kiskoromban néha oda vitt anyám pár napra, miután elváltak apámmal. Emlékszek hogy mindig felpakolva mentünk, vitte nekik a drága dolgokat pedig szegények voktunk. Egy kezemen meg tudom számolni otthonra hányszor vett pl pick szalámit,nekik meg mindig vitt több rúddal. Ez csak példa, a kocsi hátsó ülése tele volt cuccokkal nekik.

Amíg ott voltam minden nap diós tésztát ettem vagy szendvicset.

Nem szerettek. Anyám testvére, és a gyerekei gonoszak voltak velem. Sokszor vödör vízzel leöntöttek a gyerekei mert mekkora poén volt..reggel volt hogy úgy keltem fel hogy behánytam az idegtől.

A drága mama is egy s3ggfej volt.

Egy idő után nem kellett mennem, kikönyörögtem hogy ne. Inkább maradtam otthon egyedül. Kb 6 évesen láttam őket utoljára, azóta se kerestek.

Apai nagyszülők közül mamám él.

Ő meg se nézett mikor megszülettem, mert utálta anyámat. Először általános iskolás koromban beszéltem vele. Nem is tudtam ki az a "néni". Néha elvitt hozzá anyám. Akkor a mama áthívta a barátnőit, kitárgyalták hogy nézek ki, milyen szar anya az anyám. 10 éves koromtól nem mentem, mert felpofozott mikor kiálltam anyámért amikor ő szidta.

Kb 2 éve próbálja felvenni velem a kapcsolatot, nem érti miért sz4rom le.

27n

Anyai Papám 20 éve meghalt (sok ital), amúgy jó ember volt, mindent is megteremtett a gyerekeinek, csak az ital elvitte az agyàt is.

Anyai Mamám a világ legjobb embere, el se bírom képzelni, hogy mi lesz velünk nélküle (igaz már nem fiatal)

Apai papám és mama is köztünk vannak még, ők közelebb laknak hozzánk, nagyon nagy munkás emberek, állandóan dolgoznak (70 felettiek)

Nem is értem, hogy bírják!

Egyszóval remek nagyszüleim vannak!

Ha ők nem lennének nem ugyanaz a család lennénk!

Már 10 vagyunk nagy unokák

7 dédunoka

Úgy h ha össze ülünk jó sokan vagyunk 😂

Anyai ágon élnek mindketten, apai ágon csak mamám.

Igazából régebb nagyon közel álltunk apai ágon a nagyszülőkkel, de miután elment tatám, azóta kicsit furcsább lett a viszony. Persze erről tehet a távolság is, de nagymamám nem viselte túl jól tatám halálát, pedig már nagyon lehetett rá készülni. Átesett a gyász fázisain, de a covid miatt sok barátnőjétől elhidegült, vagy nem merték tartani a kapcsolatot és volt időszak amikor kvázi a szüleim nyakára szállt privát szférát nem kímélve. Most nagyjából a magánya miatt lett elviselhetetlen, és ezt próbáljuk is megérteni, de van hogy nagyon durván átesik a ló túloldalára és ellentmondásos dolgokat állít csak azért, hogy figyeljenek rá. De ezt mi unokák nem tudjuk megadni, mert mind legalább 200 km-re vagyunk, az egyik fia külföldön, apám pedig nyilván dolgozik, nap végére fáradt, anyu dettó, a testvérei vagy meghaltak már vagy messze vannak, és ha szimplán el is hívják anyuék ebédelni (amit egyébként minden nap megtennének) akkor megy egy legalább negyed órás vita a telefonba, hogy ő nem fog jönni, de mi menjünk oda, mert magányos - közben pedig nem is laknak messze anyuék, és ennyi séta az orvos szerint kell is napi szinten többször.

Szóval szeretjük, és jóba vagyunk, de sajnos az öregkor, magány és gyász miatt kicsit kiállhatatlan lett. Sajnáljuk is ezért, de nem tehetünk semmit.

A másik oldalon szintén érdekes a viszony. Nagyapám régebb sikkasztott, és emiatt elég jól keresett régebb. Nem kapták el, mert ügyesen csinálta, de emiatt igazából elég sokat is dolgozott mellette és erre nagyanyámat is rávette. Így gyerekkori emlékeim velük csupán annyi, hogy elmentem hozzájuk, adtak pénzt, majd szóltak, hogy ideje menni.

Voltak is kisebb-nagyobb vitáink az évek során, nagymamám pedig egészen addig nem is érdeklődött irántunk amíg nem érte egy olyan betegség amibe majdnem meghalt és aminek tüneteit mai napig hordozza. Le kellett adjon a munkamoráljából és az ideje ahogy felszabadult elkezdett velünk is foglalkozni, unokákkal.

Nagyapám viszont eléggé megkeseredett amikor a pénzforrás elapadt és egy elég mogorva vénember lett, akinek olyan világnézete van, hogy az összeférhetetlen az enyémmel. Kb. bármikor amikor találkozunk, akkor vitatkozunk valamin (gyakori téma például a "mikor jön a dédunoka" vagy "mikor veszed már el a barátnőd"), amely végén senki se kerül ki győztesen mert degradálóan mindig leint a végén, hogy "nem tudhatod, még túl fiatal vagy! nekem van igazam, mert már sok mindent megéltem". Szóval vele kizárólag távolságtartó kapcsolatom van. Nagymamámmal hasonlóan, mert általában nagyapám kell fuvarozza.

Nem élnek az apai nagyszülők, és nem is sajnálom. Apai nagyanyám egy rosszindulatú hárpia volt, minden ku.rvának elhordta anyámat mert "elvette tőle a fiát" (idézet az "mamától") Az apai nagyapámat hála a jó istennek nem ismertem, de az öreglány sokat emlegette, hogy mindig azt mondta neki a férje: úgy szüljön lányt, hogy beleül ő még abba a székbe amit ő csinált.Magyarán sehol se volt még a lánygyerek, de már azt tervezte hogy megerőszakolja majd .

Az anyai nagyszüleimet viszont nagyon szerettem tündérik voltak . Anyai nagymamám az a tipikus nagyi volt akinél jó szó meg finom étel mindig akadt az unokáknak, anyai nagypapám meg az a nagypapa volt aki malmozni tanított, nyilazni, és faházat épített, meg mindig volt egy-egy meséje a régi világból a betyárokról meg csendőrökről, akár akkor is mikor leült mellén homokvárat építeni. Náluk jobbat kívánni se lehetett volna.

Anyai nagypapámat nem ismertem. Részegen kizuhant az ablakon 5 évvel a születésem előtt.

Anyai nagymamámmal ritkán találkozom, van egy kis baj a toronyban, illetve gyűjtögető, de pont ugyanúgy, mint a Spektrumon lévő sorozatban. Hiába ajánlottuk fel neki többször is, hogy vitetünk konténereket és segítünk, nem engedi. 5 éve nem voltam a házában, de be sem enged senkit.

Apai nagypapám 13 éves koromban elhunyt. Nagyon szerettem, igazi mindig régi sztorikat mesélő nagypapa volt. Mindennap elment reggel a kocsmába inni egy fröccsöt és ha ott aludtam náluk, ami elég rendszeres volt, mindig hozott nekem valami édességet a kocsmából. Ha reggel tekertem biciklivel a suliba, mindig kiabálta a kocsmából a nevem hangosan és tagolva. A mai napig hiányzik, sokszor eszembe jutnak dolgok vele kapcsolatban és elpityeredem.

Apai nagymamámmal nagyon jó a kapcsolatom. Ő is egy igazi szeretetteljes nagymama, ahonnan nem lehet eljönni evés nélkül. Sajnos külföldön élek és így ritkán találkozunk, de sokat telefonálunk.

26/N

Anyai ág:

Papa: Sajnos tavaly év végén meghalt, de nagyon jó volt a kapcsolatunk, az egész család nagyon szerette őt, és ő is minket. Nagyon nagyon megváltozott mindenki élete miután eltávozott.

Mama: Ő még él, és jó a kapcsolatunk, bár sajnos nem találkozunk sokat.

Apai ág:

Mindketten élnek még. Elég furcsa természetük van, nehezen lehet velük meglenni, sok az összekapás, sértődés. Ettől függetlenül szeretjük egymást, csak kicsit viharos a kapcsolat. Ebből kifolyólag ritkán találkozunk velük.