Hogyan tudnék segíteni a szüleimnek az unokák megértésében?

De azért elik meg rosszul, mert nem jól csináljak végig a napot.

(Amúgy egy nem kacifántos gyereket is megboritana, ha később alhatna, mint szokott.)

Kegyetlen szembenézni vele, de a sérült unoka, vagy akár gyerek, unokahúg sajnos nem akkora "buli" mint az egészséges...

Senki nem úgy képzeli a gyerekes programot,hogy óra percre be van osztva minden, és kártyákkal kommunikálunk. Ezek a gyerekek nagyon kevés pozitív visszacsatolást adnak, tényleg csak a meló van velük, semminek nem örülnek látványosan (strand pl.) ami egy idő után kiakasztó. Csak ölöd bele a figyelmet a semmiért.

Nyilván minden nagyi inkább az állatkertes bulis napokra vágyik, nem az isler miatt sikító unokára, ez van. Nehéz kötődni hozzájuk, el kell fogadd, hogy az egészségeshez jobban fognak húzni, mellette igazi tankönyvi nagyszülönek tudják érezni magukat. Tuti leszedik most rólam a keresztvizet, de én is rühellem a barátnőm ADHD-s gyerekét. Rohadt idegesítő a kölyök, és hiába tudom az eszemmel, hogy nem tehet róla, egyszerűen nem tudom szeretni, minden reakciója idegen (mindig 10 centiről néz a szemembe, a hideg ráz tőle), pedig utánaolvastam és próbálok nyitott lenni.

De nem szívesen vigyázok rá, tényleg csak ha élet halál kérdése, pedig a többi barátnőmét simán bevállalom csapatosan is. Tuti észrevette az anyja, sajnálom is szegényt, de nem tudok kibújni a bőrömből. Egyszerüen idegesít, rühellem ha itt van, ez az igazság. ☹

Elképesztő, hogy nyilatkozik itt valaki/egyesek az ADHD-s és autista gyerekekről. Mintha a szülő direkt kérte volna, hogy ilyen legyen a gyerek, vagy mintha neki népünnepély lenne minden perc. Neki is kemény munkával (és segítséggel) kellett rájönnie, hogyan tud a gyereke kommunikálni.

Nem percre pontosan van beosztva a nap, megehetnének 11:50-kor is ebédelni, vagy 12:15-kor is. Melyik gyerek nem billen ki az egyensúlyából, ha gyakorlatilag teljesen kimarad egy étkezés, és kb. 5-6 órán át nem eszik?

Olyan sületlenséget sem hallottam még, hogy a gyerekeknek káros a napirend, pláne egy speciális igényűnek. Ez valószínűleg pont úgy zajlik, hogy szól a szülő Misinek, hogy pár perc múlva ebéd, mindjárt fogmosás, stb. Nem hinném, hogy különleges gong rendszer lenne náluk, amit a szülő mp pontossággal betart, de fél-egy órával nem praktikus késni.

Én sem tudom, miért nem tudják a nagyszülők betartani a kéréseket, ráadásul a kérdező igyekszik alkalmazkodni, könnyíteni rajtuk azzal, hogy egyszerre csak egy gyerek megy. Sokszor mi is csak szólóban mentünk nagyszülőkhöz, mert ha együtt voltunk, nehezebben lehetett bírni velünk.

Kérdező, egyébként a szüleid tudnak róla, hogy minden ételnek külön kártyája van? Remélem, nem riadtak el teljesen a gyerekeidtől, és nyitnak még feléd/feléjük.

Szerintem inkább adj nekik tippeket,hogy hogyan csinálják. Nekem egy kétéves kisfiam van,és pont ugyanez a napirendje, kb 10-20 perc csúszás fér bele,különben hisztis lesz. Mindig megbeszéljük,hogy most majd mi jön,mit fogunk csinálni. Ha éppen nagyon elmélyülten játszik,akkor nyilván nem rángatom az asztalhoz ebédelni,de mindenképpen szólok neki,hogy nemsokára enni fogunk.

Szerintem itt a nagyszülők maguknak nehezítik csak meg az unokás napokat.Tudatosítani kellene bennük,hogy nem lesznek rossz nagyszülők akkor sem,ha a kényeztetés helyett következetesek.

Sok-sok beszélgetés az otthoni mindennapokról,szokásokról használhat.Anyukáméknál bejött.