Hogyan tudnék segíteni a szüleimnek az unokák megértésében?

Itt azt is figyelembe kell venni, hogy egy autistához egész nap lehetne alkalmazkodni. Ha a gyerekeknek nálatok van egy megszokott napirendjük, akkor nem értik, a mamánál miért van ez másképp. Ti kialakítottatok nekik egy napirendet, de az nem elvárható, hogy a mama is ugyanazt alkalmazza percre pontosan. Mert a gyerekek ezt igényelnék. Talán segít ha ti is fokozatosan próbáltok néha belecsempészni a napirendbe olyan programokat, amikre a gyerekek nem számítanak, így könnyebben megszokják, ha változás történik. A szoros napirenre tanításnak ez az átka, hogy egy egyszerű dolog miatt is kibukhatnak. Nem kell nagy dologra gondolni, de pl lehet boltba menni más útvonalon, vagy ehetne másik tányérból, esetleg ha eddig 2 órakor vittétek ki a szemetet, most vidd ki velük 4-kor. Te tudod, mik azok az apróságok, amiken tudsz változtatni. Ha nálad megszokják a változást, akkor a világhoz is tudnak majd alkalmazkodni.

2 autista gyerekem van, nekem is 7 éves, és nem beszél az egyik. De a kártyás módszert elengedtem, mert tényleg ki tudja borítani őket a szoros napirend. Sokkal jobban érzik magukat mióta előtte elmondom, hogy mi fog következni. A 7 évesem mondjuk érti amit mondunk, csak nem tud visszaválaszolni.

Szóval összességében azt tanácsolnám, hogy csempéssz be te először változásokat, hogy hozzászokjanak a biztonságot jelentő otthonban, és anya mellett.

Mamáék is mehetnének hozzátok többet, hogy lássák, milyen a hétköznap, be tudjanak kapcsolódni.

Ha nálatok már megy, hogy a mamáékra is hallgatnak és a mama is érti a napirendet, akkor lehet próbálkozni náluk más környezetben.

Én a nagyszülőket abszolút nem értem. Ha nem tartják be a napirendet, akkor sikitva zokog, de ha a napirend szerint teszik a dolgukat, akkor legfeljebb morci lesz a gyerek, hogy be kell fejezni a játékot. Melyik éri meg jobban?

Én addig nem vinnem, mig ezt nem képesek elfogadni.