Mikor van az a pont, amikor már úgy gondoljátok, hogy gondoskodásra/felügyeletre szorul az idős rokon?

Nagymamámat 85 évesen adtuk be. Mindaddig anyukám gondozta, ameddig bírta. Ez alatt azt kell érteni, hogy gyógyszert ő adta, etette, fürdette, de amikor demens lett, és olyanokat képzelődött, hogy anya meg akarja ölni, akkor adta be. Most jobb helyen van, sokkal nyugodtabb, van társasága, tornáztatják (anyának nem engedte), egyik unokája 2 naponta be tud menni hozzá, mivel ott dolgozik. Nem bánnak vele rosszul, sőt.

Az előttem szólók már nagyon szépen összefoglalták: akkor jön el ez a pont, amikor már egy órára sem lehet magára hagyni, veszélyt jelent önmagára és/vagy a környezetére, tehát 24 órás felügyeletet igényel. A nagymamám 79 évesen került otthonba, szegénykém már nem igazán érzékelte, mi történik vele. Két évvel korábban baleset érte az utcán, súlyos sérüléssel, azután teljesen depressziós lett (elképzelhetőnek tartjuk, hogy a sérülés következtében valami idegrendszeri károsodás is érte; az egész arca összetört az eséskor). Egyedül lakott, a nagyapám ekkor már több mint 20 éve nem élt. Elkezdett leépülni szellemileg. Többször elindult csak úgy, azt sem tudta, merre jár, hol a kórházból telefonáltak (mert elesett és bevitte a mentő) vagy egy ismerős találta meg és hívta anyukámat. Édesanyám élettársa járt hozzá naponta többször, anya egy ideig képtelen volt, mert őt nem hogy nem ismerte meg, hanem valaki olyannak hitte, aki ártott neki még valamikor a múltban (sosem derült ki, ki volt ez a személy), ezért kiabált vele, elzavarta. Kapott valamilyen gyógyszert, aminek a hatására már nem mászkált el, nem kiabált, de olyan lett, mint akit leszedáltak :( Ezután döntöttek úgy anyáék, hogy költözzön otthonba. Nagyon kedvesek voltak vele, mi is jártunk hozzá, de sajnos teljesen elhagyta magát, 1-2 hónap múlva már csak feküdt. Júniusban költözött be, decemberben elment.