Miért szoktad a nagyszülőre bízni a gyereket?

10 honapos, kicsi meg, bar mindenkinek jar egy kis kimeno, szerintem egyaltalan nem elitelendo, ha valaki rabizza a gyereket a nagyira vagy masra neha.

Akkor lesz majd gond, amikor oviba/suliba kerul, es a szuneteket meg kell oldani valahogy, es esetleg nem lesz eleg szabitok.

Szerintem jó a gyereknek a késöbbi szocializálódás miatt, ha már korán néha mással is van, nem csak az anyjával, emellett váratlan eseteknél (baleset, betegség) is jóval könnyebb a gyereknek is, ha nem csak egyetlen személlyel áll kapcsolatban.

Persze eleinte 10-15 percröl van szó, de egy évesen már böven belefér pár óra, ha a gyerek nem érzi magát rosszul. (De általában nagyon élvezik már fél éves kor körül is, ha a nagyszülökkel lehetnek)

Nekem szüleim nem élnek.

Anyósomék nagyon jó nagyszülők, kölcsönösen nagy a szerelem a 3 gyerekkel.

Kezdetben mindig anyós, após jött át, először együtt voltunk a gyerekkel, aztán meg vigyáztak rá, míg én csináltam a dolgomat. Aztán átvitték magukhoz. Tehát nem az volt, hogy a semmiből puff, bedobtam hozzájuk a gyerekeket.

Én elsősorban azért bízom rájuk, mert nekem is nagyon jó nagyszüleim voltak, nagyon szerettük egymást, és azt akartam, hogy a gyerekeimet is szeresse úgy valaki, ahogy engem a nagyszüleim... mert az egy különleges kapcsolat.

Amúgy egymással szemben lakunk, de pl. a gyerekek nyáron átmentek sátrazni hozzájuk a kertbe, a gyepes részre, és kinn is aludhattak a sátorban, este meg szalonnát sütöttek a papával, ilyenek. Szóval nekem az volt a fontos, hogy jó kapcsolatuk legyen, szeressék egymást, jól érezzék magukat együtt, nem annyira konkrétan a vigyázás, bár az is jól jött persze néha :)

Nálunk akkor vigyáztak rá amikor fodrászhoz mentünk a férjemmel. (A szülővárosomba járok még mindig.)

Volt már mikor elvittük magunkkal, mert még akartuk mutatni a fodrászomnak, vagy épp azért mert nélkülünk nem volt el a lányunk. Meg olyan is volt, hogy a nagyszülők vigyáztak rá ezidő alatt. Egyrészt alig várták ezt, másrészt nekünk is volt kis kikapcsolódás.

Egyéb alkalom nem volt, tekintve hogy idén született és kb 4* voltunk otthon.

A férjem elég kötött munkarendben dolgozik, nem tud bármikor szabadságra jönni. Pl. a 6 hetes nőgyogyászati kontrollra nem akartam magammal vinni, így édesanyám vigyázott rá. odafelé is, hazafelé is 1-1 ora az út autoval, szerintem jobb helye volt otthon a kiságyban, mint az autoban. Amikor pedig a 2., majd a 3. gyerekünk is megszületett és mondjuk orvoshoz kellett vinni a nagyot, akkor is jo volt, hogy a kicsit nem kellett magammal vinni a beteg gyerekek közé. Vagy amikor szervízbe kellett vinnem az autot, megkértem a mamát, hogy vigyázzon rá, én pedig hazabuszoztam egyedül.

Nyilván a kulcs az első mondat: a férjem nem jöhet bármikor szabadságra.