Mit csináljak a mamámmal, olyan mintha valami játékot űzne velem?

Nemrég halt meg a nárcisztikus férje, aki teljesen leuralta a családot, de ő Istenként nézett fel rá. Azt hittem kitisztul a feje szép lassan, de egyre borzasztóbb, lassan teljesen olyanná válik, mint amilyen a férje volt. Elnyom másokat, folyamatosan kritizál mindenkit és mindent, ő a tökéletes, mindenki más a nyomába sem ér, folyamatosan ítélkezik. Egyfolytában litániákat zeng, komolyan fél órákat képes szövegelni, de meg nem kérdezi hogy vagyok, ha mégis megkérdezi, akkor gyorsan közbevág amikor elkezdeném mesélni, és folytatja a saját hülyeségét, amit már vagy háromszor elmesélt már. Ha mégis mesélek valamit, vagy nem érdekli, újra magára tereli a szót, vagy ha mégis, akkor ilyen lekicsinylően válaszol, meg érezteti hogy ő a tuti. Egyre durvább, már minden alkalommal egyre rosszabbul érzem magam mellette, teljesen elveszi az önbizalmam, és kiszívja az energiámat hogy ennyi mindent meg kell hallgatni újra és újra, unalmas, egyet sem értek vele az esetek többségében, sőt felháborít a viselkedése. Másokkal is ezt csinálja, felhív mindenkit, órákat beszél, mások felől alig kérdez, úgy csinál mintha nagyon szeretné az illetőt, de amint leteszi a telefont, már jön a cikizés, meg leszólogatás, ítélkezés, és hogy bezzeg ő mennyivel jobb! Most hogy meghalt a férje, fennhangon szidja annak gyerekeit, fröcsög róluk mindenféle csipcsup dolog miatt. Miközben a szemükben kedves, amint elmennek meg olyan visszataszítóan beszél róluk, hogy rosszul vagyok. Eddig is hallottam h ez meg az nem tetszik neki, de amíg élt a férje, visszafogta magát. Én nagyon kedvelem a néhai férje gyerekeit, tök jófejek, és szerintem tök pozitív hogy néha látogatják a mamámat. Mamám egyedül él, és ezért mindenki, én is sajnálom őt. Tudom, hogy egyre idősödik, és azért is ilyen, próbálok türelmes lenni, de annyiszor a lelkembe gázolt egész életemben, durván elárult, stb, úgy érzem nagyon rossz hatással van rám ha ápolom vele a kapcsolatot. Mindezek ellenére egyébként szeretem őt, ő az egyetlen mamám, olyan kicsi a család, így se tartjuk a kapcsolatot a fél családdal, és akárhányszor elhatározom hogy egy jó darabig távol tartom magam tőle, valahogy visszafurakidik, kedveskedik, és hiányozni kezd, aztán kezdődik az egész előlröl.