Valaki költözött vissza idős hozzátartozó mellé, hogy segíthesse? Hogy bírtátok lelkileg?
A nagymamám 83 éves, demens, de még aránylag jó a fizikai állapota. Hajlamos a depresszióra, sokszor magányos egyedül. Mára már csak mi maradtunk egymásnak, nem él már senki más a családból. Én 3 évvel ezelőtt költöztem el otthonról (akkor még mentálisan is rendben volt és élt a nagypapám is) mert nem volt túl jó a kapcsolatunk. Nagyon konzervatív, katonás, makacs és uralkodó típus. (Pl.:21 évesen folyamatosan azon veszekedtünk, hogy mit képzelek magamról amiért a páromnál merek éjszakázni, akivel már két éve együtt voltunk..) Amint felvettek az egyetemre, költöztem is el és remekül működött a kapcsolatunk úgy, hogy csak heti egyszer mentem haza. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy valaha is vissza akarok költözni hozzá. Viszont az élet úgy hozta, hogy demens lett és nagyon magányos (papa halála után). Amióta mentálisan leépült, egyszerűen nem hagy élni sokszor még így sem..telefonálgat óránként( nem emlékszik hol vagyok) , hiába mondom, hogy dolgozok és nem tudok beszélni, kiabál otthon is össze vissza szomszédoknak, mindenkinek, hogy ő keresi ezt meg azt a családtagját (azokat is akik már meghaltak). Nagyon bánt a helyzete és segíteni akarok neki, de félek, hogy nem fogom bírni idegekkel, ha visszamegyek. Mit tennétek ilyen helyzetben? Laktatok már együtt hozzátartozóval csak azért, hogy ápolni/segíteni tudjátok? Hogyan éltétek meg? Demens idősek esetében főleg érdekelnek tapasztalatok!
Ui.: Most is napi kétszer megy hozzá egyébként egy szociális segítő aki beadja a gyógyszereit és én is megyek kb. heti 3xpár órára, de sokszor màr az is nagyon kimerít idegileg.
En konkretan nem, de a nagyszuleim lekoltoztek a papam anyjahoz amikor nem volt kepes ellatni magat. Ha lattal mar tunderi nagyszuloket, akkor ok tenyleg azok! De a dedimamam teljesen kikeszitette oket (elotte se volt tul rendes veluk, a papammal mar kicsinek se), de mikor lekoltoztek hozza, nagyon nehezen viseltek. A dedimamam kitalalt minden hulyeseget. Jart at hozza par szomszed, orokke azt mondta nekik nem adnak neki enni, akkor nem engedte, hogy futest kapcsoljanak telen, rohadt hideg volt ott orokke, de ugye o csak fekudt egesz nap a nagy takarok alatt nem fazott. Draga nagymamam nyugtatot szedett, pedig o idos kora ellenere sose szedett semmilyen gyogyszert. Utana a dedimamam kitalalta, hogy neki jobb lenne egy otthonba, aztan hat megse akar menni, de addigra a nagyszuleim mar eldontottek, hogy igy nem csinaljak tovabb, szoval otthonba kerult. Azota meghalt, de miutan a nagyszuleim hazakoltoztel, a mamam meg honapokig ette a nyugtatokat...
A mamad tulajdonsagai alapjan, es amit a nagyszuleim tapasztaltak, en nem koltoznek hozza, szerintem fix, hogy kikeszulnel. Ha rended lenne, nem is lenne kerdes, hogy en visszakoltoznek, de igy nem. Csunyan hangzik, de otthonba adnam.
Otthon vagy maganapolo...
Sajnos innen mar nincs visszaut, de a meltosagra es utolso honapok/evek kenyelmere gondolj.
Vissza szerintem ne koltozz, csak megolne lelkileg-testileg az egesz.
Mert mondom, ez mar nem lesz jobb, csak rosszabb.
Latogasd meg, de ne te legy a fo apolo...
Én csináltam 12 évig a saját alzheimeres apámmal.
38 éves koromtól 50-ig. Egy pokol volt, pedig az apám egy áldott lélek volt egyébként, de sem éjszakám, sem nappalom nem volt mellette. Pisi-kaki kenés mindenhova, beleevett a főzött kutyakajába, cukorbetegként evőkanállal lapátolta befelé a kristálycukrot, ha egy percre nem volt ráfigyelve egy szál inkotinenciabetétben, meztelenül elcsavargott, szétszedte a konvektort, ...nem is sorolom, mert nem akarom már bántani szegénykét.
Ha van lehetőséged, akkor olyan otthonba kell tenni, ahol demensekre vannak berendezkedve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!