Van olyan akinek nincsenek/ nem elnek kozeli hozzatartozoi fiatal kora ellenere?

Nekem van egy kolleganőm, nála tényleg ez van (amúgy 42 éves). Szülei elváltak kiskorában, apja már nem él. Anyukája fél éve halt meg. Testvére soha nem volt. Férjhez ment a kolleganőm, de elvált, gyereke sem lett. Tehát se szülő, se tesó, se társ, se gyerek. (Unokatesók sem, mert a szülei is egykék voltak.)

Még az a jó, hogy tanult, jól keres, és amúgy is jómódú (öröklés révén is). Fura belegondolni, hogy lényegében senki nem tartja számon őt, hogy mi van vele. Persze mi ott vagyunk neki, kolleganők, de ez nem barátság, inkább haverság.

Késői gyerekek voltunk mindketten a húgommal, a szüleink korán meghaltak, így gyakorlatilag 30 év alatt árvák lettünk, örökség semmi.

A húgom 1200 km-el arrébb ment férjhez, unokatestvéreim mind Amerikában, Svájcban, Németországban élnek, tehát mondhatnám, hogy egyedül vagyok, de nem igaz.

Van öt - több évtizedes - IGAZI barátom, akik a barátságon túl is velem vannak, a családjuk az én családom is.

Rengeteg jó ismerősöm, akikkel pro és kontra számíthatunk egymásra, van házastársam és gyerekem.

Csak az magányos szülői/rokoni háttér nélkül, aki az akar lenni.

Én nagyon sajnállak, hogy ekkora gondot okoz neked, hogy nincsenek közeli hozzátartozóitok. Tényleg. Barátokat kellene szereznetek, olyanokat, akik már leváltak a szülőkről.

Én nem vagyok fiatal, de voltam. És a szabadidőmet nem a szüleimmel töltöttem, hanem a barátaimmal. Persze voltak születésnapok, évfordulók, névnapok, amikor meghívtak ebédre, vacsorára, de arra sem ment rá az egész hétvégénk.

És hogy erre a kérdésedre is válaszoljak, igen, van két unokatestvérem, akikkel egy városban élek, egyiket sem láttam évek óta. Nem vesztem össze velük, kedvelem őket, csak amire felnőttünk, és családot alapítottunk, más lett a baráti körünk, az érdeklődési körünk.

Aztán mondok neked még valamit. Van egy lányom, aki egy másik országban él, ahol egy fia rokona sincs. A férjének sincsenek szülei, ugyan van egy testvére, de évek óta nem is beszélnek egymással.

Aztán mégis minden hétvégén eljárnak otthonról, néha csak hármasban a gyerekkel, de többször barátokkal. Kirándulnak, buliznak, rendezvényekre járnak. Nyaralni is barátokkal mennek. Ha meg otthon maradnak, összejárnak a szomszédokkal, együtt sütögetnek, beszélgetnek.

Szép dolog a nagy család, meg a családi összejövetelek - mondjuk én megvesztem volna, ha a szabadidőmet a rokonok osztották volna be. És ha itt olvasgatsz, rájössz, hogy milyen sokan nehezen viselik a hétvégi kötelező szülőlátogatást.

Ne haragudj, de valami gond veletek lehet, ha képtelenek vagytok kialakítani egy baráti kört.