Mit tettetek volna a helyemben? Meggyőződésem, hogy jól döntöttem, de sokan nem így gondolják.

Sziasztok!

Nagymamám ma közölte velem, hogy van egy plusz lakásuk, amit a nevemre iratnának és nekem ajándékoznának. Tudni kell, hogy anno a testvérem meg akarta tőlük venni (vett volna fel hitelt), de közölték a nagyszüleim, hogy nem akarják neki eladni, mert továbbadna rajta több pénzért és nem szeretnék, hogy jól járjon ennyire (ezt nekem mondták).

Most meg eltelik 3 év és mondja, hogy nekem odaadják, de ne szóljak a testvéremnek.

Nem értem mi bajuk van vele, okuk nincs az utálatra. Dolgozik rendesen, van felesége, teljesen jó embernek tartom, látogatja is őket, segít is. Épül a saját házuk, sosem kért(ünk) egy fillért sem tőlük, mi is önerőből meg hitelből építettük fel a házat.

Nem az a fajta ember vagyok (sajnos/nem sajnos), aki meg tudja magát játszani, tisztában vagyok vele, hogy világ életükben én voltam a kedvencük, bár nem tudom miért, mert tesóm sokkal kedvesebb volt nálam mindig is.

Szóval közöltem a mamával, hogy köszönöm, de ilyen feltételekkel (neki nem jár belőle semmi) nekem nem kell a lakás, egyrészt nincs rá szükségem, másrészt nem vagyok egy hátbaszúrós szar ember és anyukámon kívül a tesóm az a szűk családban, akiben megbízom és akivel sosem vágnánk át egymást.

Azóta azt hallgatom barátoktól, hogy mekkora hülye voltam, meg elestem jópár milliótól, meg hogy mekkora mázlim van, hogy nekem nem kell a pénz. De, kell, nem vagyok milliomos, de ilyen áron nem kell. Akkor rohadjon rájuk, adják el, éljék fel a pénzt, de legalább tudok reggel a tükörbe nézni és megmarad a gerincem.

Arról nem is beszélve, hogy súlyos árat kellett volna fizetnem az "ingyen" lakásért, én lettem volna az ügyeletes csicska.

Szóval összességében szerintem jól döntöttem, de akkor is kapom az ívet az ismerősöktől...

Ti hogy döntöttetek volna a helyemben?