Túlzott igényeim vannak a nagyszülők felé?

Eldöntendő kérdésként kell felhoznod. Elhozod az unokáidat a suliból ha már van két működő lábad, vagy nem?

Maguktól is segíteniük kellene de nem mindenkinek jut eszébe sajnos.

Azért hárítanak, mert azt gondolják magukban, hogy majd a másik nagyszülő megy.

Így, csak téged olvasva azt mondanám, hogy jogos az értetlenkedésed.

Mégis azt mondom, hogyha mindkét nagyszülő ilyen "megátalkodott", akkor érdekes lenne tudni az előzményeket is.

Lehet, hogy évekkel ezelőtt sorozatosan el lettek utasítva minden megmozdulásukkor és mára már hatott a szocializációjuk, aszerint viselkednek, amire idomítva lettek.

De ez csak feltételezés részemről, mert egyébként érthetetlen a viselkedésük.

Óvatosan feldobtam, hogy most talán ránk férne kis segítség, de elkezdtek a borogatásról hadoválni...

Nem óvatosan kell feldobni, meg virágnyelven beszélni,hanem konkrétumot kell vázolni: Anya, el tudsz menni a gyerekekért x órakor? Y-dátumig, amíg meg nem gyógyul a lában szükségünk lenne erre a segítségre, hálásak lennénk minden napért, amikor tudnád vállalni.

A többit a válasz fényében lehetne rendezni. Biztosn van olyan osztálytársa, akinek a szüleivel is lehetne beszélni, végső soron meg: ott a férjed, 6 hetet ilyen vis maior helyzetben ki kell bírnia, hacsak nem másik városban dolgozik. AZ ő gyerekei is. Legeslegvégső esetben: fizetett segítség, és majd nem kell elfelejteni, hogy ő otthon pihent, amikor neked kellett segítség, és majd Te se felejts el, hogy lesz jobb dolgod, amikor neki kellene valami.

"ha egy családban valakinek eltörik a lába, akkor kérés nélkül megyek segíteni, bevásárolok, főzök, porszívózok, vagy amit kell. Magamtól, kérés nélkül"

Ez TE vagy, ők pedig ők. Soha ne magadból indulj ki, amikor másokról van szó. Közöld egyenesen, hogy mit szeretnél, ha elvileg segítségre van szükséged és nem figyelmességre. Szerintem is van előzménye, de a kérdés szempontjából talán mindegy is, a lényeg az, hogy soha ne utalgass, hanem nyíltan kérd, ha kérni akarsz.