Jobban szereti a nagymamát, mint az anyját?

Az én másfél éves gyerekem meg rettenetesen apás (pedig fiú, és a "népi bölcsességek" szerint a kisfiúk anyásak). A férjem munka után délután 3 előtt már itthon van, a hétvégéket is itthon tölti, tehát sokat van itthon, és sokat van a kicsivel, jó, szerető apa.

Pont úgy van nálunk is, ahogy írod: én elmehetek itthonról, kutyát nem érdekli. Ha a férjem veszi a cipőjét, szívszaggató sírással csimpaszkodik a nyakába. Ha én hazajövök, talán kapok egy nyugtázó mosolyt, ha apa jön haza, sikítva örül.

Szerintem is az áll mögötte, amit a 2-es válaszoló ír: apa (nővéredék esetében nagyi) érdekesebb, mert ő nincs mindig ott, de ha ott van, akkor tőle mindig teljes figyelmet kap, vele mindig a mókás dolgokat csinálják. Anya meg mindig ott van, és nem is mindig az ő szórakoztatásával törődik, így megszokottabb, uncsibb. Elmehet, úgyis visszajön... :D

Engem annyira nem zavar, örülök a minimális szabadságnak, amit így kapok, meg imádnivaló a két kis pasim, ahogy odavannak egymásért. Ha anyámhoz ragaszkodna így a gyerekem "velem szemben", az talán már kicsit fájna. De örüljön a nővéred, hogy legalább a saját anyjával alakult ez így, nem pedig az anyósával (akihez ő nem áll olyan közel, a gyereknek hiába ugyanúgy nagyanyja, számára olyan lenne, mintha egy félidegent "szeretne jobban", mint őt).

Hogy mi lehet a baj? Nyugi, semmi. Szerintem ha mostantól nagyi élne 24 órában a gyerekkel, és anya eljárna dolgozni, két héten belül anya lenne az érdekesebb, és őt "szeretné jobban".