Hogyan lehet ezt lelkileg atveszelni?

Nem is biztos, hogy ez egy kerdes. Csak nyomja a lelkemet, sirhatnekom van es kiakarom irni magambol. Parom nagypapajarol par hete kiderult, hogy attetes hasnyalmirigy daganata van. 72 eves. Az egesz testeben szetterjedt, nincs erintetlen nyirokcsomo, sem szerv. Vizsgalatokra jart januar ota gyomorpanaszokkal, marcius vegen volt az utolso vizsgalat (itt meg semmit nem talaltak sehol), aprilis kozepen a ra kovetkezo, ahol mar a szetburjanzott rakot mutatta a CT. Nem is gondoltak elotte rakra. Juniusban kezdodik el a kezelese, valami ujfajta kemot fog kapni. Minden etkezes utan eros gorcsei vannak, sokat fogyott ezido alatt is, morfium tapaszt is kap mar, de azzal sincs mindig jol. Onellato, viszont a nap nagy reszeben csak fekszik, alszik, tevezik

O egy eletvidam, izgo-mozgo bacsika volt vilageleteben, mindig barkacsolt valamit, vagy kerteszkedett, szerelt, imadott nyaralni, mindenhez pozitivan allt az eletben, a mai napig edesemnek hivja a feleseget, iden volt az 50. hazassagi evfordulojuk is. Kifele azt mutatja, hogy nem viseli meg a tudat, hogy meg fog halni. Mert sajnos mindenki tudja, hogy ennyire sulyos allapotban nehezen visszahozhato. Foleg, hogy nem is mutheto.

Ma viszont meglattam azt, amin nem tudok tullepni, megszakadt a szivem. Az ablakbol lattam, senki mas csak en, es o sem vett engem eszre. Kint setalt a kertben, megnezte a rozsait, amiket o ultetett, o gondozott es locsolgatott, megsimogatta a leveluket es elkezdett sirni. Utana ment tovabb, a barackfat is megsimogatta, mindent vegignezett a kertben. Mintha bucsuzott volna. De latszott, hogy nem akar meg bucsuzni, nem akar meg menni, latni akarja meg ezeket. Amikor visszajott a hazba, ugy tett mintha semmi nem tortent volna. Nekem beleszakadt a szivem. Annyira sajnalom ot, hogy ebben a tudatban kell elnie, hogy ilyen fajdalmakat kell atelnie es nem tudunk neki segiteni, hiaba probalunk. Tehetetlenek vagyunk. Tehetetlennek erzem magamat.