Tényleg nagy elvárás, hogy 1 órát a nagyszülőre figyeljen az unoka?

"full bunkóság azért elmenni valahova hogy ott nyomkodja a gyerek a telefont/tabletet. De biztos én vagyok a maradi."

Nem vagy te maradi, teljesen igazad van. De a bunkóságon túl (a szülők bunkósága ugye, mert a 10-11 éves gyerek még nincs képben bunkóságügyben, épp ezért kéne őket a szüleiknek nevelniük) tényleg veszélyes is, ami még aggasztóbb. El tudom képzelni, hogy a szülők is függők, azért nem jut el az agyukig, hogy miről van szó.

Szerintem is bunkóság. Mindegy kihez megyek vendégségbe, 1 órát kibírok telefon nyomkodása nélkül.

Bármiről lehet beszélgetni, mégha nem is érdekli a téma. Meghallgatja és kész.

5-en voltak jelen, nehogy már ne tudjanak egymással 1 órát beszélgetni.

Nem is értem a válaszolok nagy részét. Kíváncsi lennék, ha hozzájuk menne valaki 1 órára és csak ott ülne és nyomkodná a telefont, menynyire lenne felháborodva.

Nem nagy elvárás, legalábbis nem akkora, hogy ne lehessen eleget tenni neki évente párszor.

Nem tudom, nálatok milyen a dédi, de a miénk már annak is örül, ha ott vagyunk mellette, és együtt TV-zünk vagy rejtvényt fejtünk. Bármit szívesen meghallgat, amit mesélünk, szóval szerintem ez a "nincs kapcsolódási pont" nem egy olyan dolog, amit ne lehetne áthidalni.

Telefont csak akkor veszünk elő, ha mutatni szeretnénk valamit. Például imád a kutyáinkról készült videókat nézni vagy képeket a nyaralásainkról.

Bármennyire neked adok igazat, nem a te gyerekeid, így a nevelésükben sem lehet részed, kivéve, ha az anyjuk szeretné.

18/L

Nem nagy elvárás.

Alap intelligencia (kellene, hogy legyen).

Akkor is, ha a dédi 90 évvel idősebb, félig süket és félig vak és a fiatalabb családtagnak terhére van.

Akkor is, ha 0%-ra lepontoznak.

Amúgy az unokaöcséim is ilyenek voltak mindig, pedig ők már felnőttek, és nem is nagy köztünk a korkülönbség. Már nem hívjuk őket. Mégis, minek?