Elfogadhatónak tartjátok, hogy apukám így beszél papámmal? (az apjával)

Papám 78 éves, 3 éve "velünk" lakik.A kertünkben van még egy kisebb ház, amit apukámék felújítottak, hogy odaköltözhessen. (mamám halála után elitta a háza árát és földönfutó lett)

Így már le is lőttem a poént, hogy a papa sajnos alkoholista, de kora és életvitele ellenére nagyon aktív, és dolgos ember.

Mindig ő nyírja a füvet, tesz vesz, bár nem végez minőségi munkát, de legalább csinál valamit.

Minden munka végén a kocsmában jutalmazza meg magát, de persze közben is iszik.

Sokszor szó nélkül elvisz tőlünk is dolgokat, apukám pedig nagyon hirtelen haragú ember, és bár nem erőszakos, de tud ordítozni minden apróságért.

Pl. nyáron almapálinkát vett az egyik barátjának valami alkalomra, papám meg elvitte és megitta, majd azzal védekezett hogy azt hitte hogy víz.

Erre apukám nagyon bedühödött (hogy hülyének is nézi), és percekig ordibált papámmal, aki már szinte a sarokba húzódva halkan mondogatta, hogy bocsánat,bocsánat,ne haragudj kisfiam...annyira megtudom sajnálni ilyenkor.

Vagy múltkor is beszélgettem vele, épp reggelizett, mikor apukám berontott, és nekiszegezte a kérdést, hogy te vitted el az utolsó tejet?Papámnak meg a rágást is abbahagyta, teleszájjal kikerekedett szemekkel nézett, és halkan mondta hogy "én".

Apukám meg akkor is kiabált vele, hogy miért nem szól, mert nem az a baj, hogy elviszi hanem,hogy nem szól és így pl. nem tudott kávézni reggel.

Nem azért, mert papám is megéri a pénzét, nyáron a 36 fokban állt neki füvet nyírni, és volt is benne anyag bőven, és elterült a fűben, mentőt kellett hozzá hívni.A 60 kilós kutyánkat is szó nélkül elakarta vinni sétálni, de ahogy kilépett a kapun a kutya elrántotta a papa pedig a betonárokba esett, betört a feje, akkor is mentő vitte el.

Vagy a házában 1 év után a gyönyörű fehér falat nyomasztónak találta ezért lefestette hengerrel, feketére. (úgy hogy a parkettától a plafonig mindenhová jutott belőle)

Szóval van vele gond, és ez csak a jéghegy csúcsa, de természetesen szeretjük és szórakoztató tud lenni amikor nem ennyire durvák a viseltes dolgai.

Apukám pedig nem egy vadállat, egyszerűen olyan a természete,hogy kiabál, de egyik percről a másikra nyugszik le, mintha mi sem történt volna.Papámnak minden számláját ő fizeti, ruhákat vesz neki, javíttatja a biciklijét stb.. nem beszélve arról, hogy megcsinálta neki azt a kis házat ami nem kevés pénzbe került,hogy lakható legyen.

Papám viszont kiabálások után többet nem csinálja meg azt amiért le lett kiabálva (legalábbis a legtöbbször nem csinálja meg - vagy sokáig nem csinálja meg újra)

Nekem viszont azt mondja, hogy azért néha fél, hogy apám lever neki egyet, és mindig olyan szomorú látni hogy meg van ijedve apukámtól, fél tőle ilyenkor.

(pedig apukám soha senkivel szemben sem alkalmazott fizikai erőszakot)

Sajnos a szép szóból valóban nem ért, de a történetet ismerve elfogadható,vagy lenne más megoldás is?