Egy ideig elfogadhatónak tartjátok ezt a stílust?

Apukám 45 éves, 30 éve láncdohányos.Többször próbált meg leszokni (1 hét volt a legtöbb idő amíg letudta tenni), végül mindig visszaszokott a napi 1.5 dobozra.

Már több mint 2 hete nem gyújtott rá, nikotintapaszt és rágót használ, azt mondja,hogy most egész jól bírja, úgy érzi,hogy menni fog, most fejben is ott van, és én is így látom.

Most látom először,hogy igazán akarja, és úgy áll hozzá (rajta kívül csak papám dohányzik az egész családban, és ő is csak alkohol mellé)

Apukám egy alapvetően csendes,nyugodt ember, nehéz feldühíteni, nagyon szemtelennek kell hozzá lenni.

Egész életemben kétszer ha hallottam kiabálni, de ezzel is sokat mondok.

Viszont amióta nem dohányzik, azóta sokkal indulatosabb.

Pl. bevásárolni voltunk, levállazta egy fickó, de apukám 190 centi magas, meg 120 kiló így a fickó lepattant róla.Erre a pasas anyázott neki.

Ő meg úgy ordított vele, hogy mindenki minket nézett.De tényleg, torkaszakadtából, hogy mit anyázol te köcsög stb...

Az egész család teljes megdöbbenéssel nézett, mondtuk is neki a kocsiban, hogy nem reagálta e túl, de szerinte nem.

Ha ez 3 hete történt volna maximum röhögött volna, és nekünk mondta volna,hogy hülye gyökér volt.

Akkor tegnap az egyik jó barátja jött át, mindig szívóznak egymással.Valamit beszólt neki a barátja "vérszívás" címén, semmi extra nem volt benne, mindig ilyenek.Apukám meg mondta neki,hogy na most takarodjál a házamból te..(és obszcén trágárságok)

Szóval most össze is vesztek.

Nem értem.

Velem/velünk még nem beszélt csúnyán, de többször is szólt már úgy,hogy nem igazán tetszett. (és régen nem ilyen volt)

Anyukám szerint ez normális, főleg mert apukám mindig akkor gyújtott rá ha felhúzták, és nem mondott semmit, nem kiabált általában hanem elszívott egy cigit, és utána nyugodtan beszélte meg a dolgot.

Nekem viszont nem tetszik, és tartok tőle,hogy el fog küldeni minket is a halál 'szára előbb vagy utóbb ha felhúzzuk.Ez pedig nem megszokott a mi családunkban, és én megsértődnék ha nemhogy úgy beszélne ahogy a barátjával, hanem már akkor is ha csak hasonlóan.

Lehet érzékeny lelkű vagyok, aláírom, de egy világ dőlne össze bennem ha velem így beszélne ő.

Nem érdekel ha más ordibál velem, de családi szinten nekem nem férne bele.

Szeretnék vele erről beszélni, de a család szerint inkább hagyjam még, majd elég lesz akkor ha olyat mond nekünk is.Csak én ezt nem akarom megvárni.

Viszont valahol meg kell értenem, hogy miért lett "agresszívebb", és talán még ez is jobb mint a napi 30 szál cigi, nem szeretném ha 10 év múlva temetnénk.