Intimitás probléma?

Anyám világ életében beteg volt, ölelést puszit alig kaptunk, hozzà nem érhettünk, zavarta, ha megpusziljuk. Pontosan nem tudom mi a betegség neve, de valami mentális probléma.

Rideg környezetben nőttem fel, extra ölelgetés igényem van, de csak a szeretteimtől viselem el, ha hozzám érnek, anyám nem tartozik közéjük..

Viszont felnőttem, gyerekem lett bújós szeretetgombóc, puszil ölelgeti a szeretteit, ölükbe ül, hozzájuk ér, ahogy én is teszem vele. A nagyi is a szerettei közé tartozik valamiért, pedig okot nem adott rá.

Viszont mikor a nagyit látogatjuk, olyanokat mondd neki, hogy “spórolunk a puszikkal”, “menj innen”, azt érezteti a gyerekemmel, hogy valami baja van, amiért keresi a közelségét.

A saját gyerekkoromban is ezek voltak, borzasztó volt és rendkívül dühös leszek, ha eszembe jut, pláne, ha ezt teszi a gyerekemmel is, az unokájával, belebeszélné ezt a marhaságot, hogy beteges hozzáérni a szeretteinkhez.

Nagy balhé lett belőle, mikor közöltem vele, hogy amit csinál a gyerek, az a normális, ő a beteg, és mondtam neki, hogy mondja a gyereknek, neki nem jó, ha megpuszilja, de ne tegyen úgy, mintha ez lenne a normális.

Nyilván a gyerek nem érti meg és rémes neki, hogy nem érhet egy szerettéhez.

Ti hogy kezelnétek?