A rokonok mindig a babával akarnak lenni! Probléma vagy sem?

Nekem is mindenki mondta, hogy majd milyen jó lesz babázni, majd mindig jönnek. Nemcsak család, de barátnők is.

Nem lett belőle semmi :)

Nyilván ők is élik az életüket, nem is értek volna rá mindig hozzánk jönni. Annyit találkozunk most is kb., mint régebben. Szóval szerintem nem kell erre előre parázni.

Nálunk is mindenki szeretett volna a babával lenni, de azért tudták, hogy hol a határ.

A férjed és te is már most közöljétek mindenkivel finoman, de lényegre törően, hogy ti habár szívesen láttok mindenkit és köszönitek a segítségeket, de szeretnétek ti megélni, és majd szóltok, ha jöhetnek látogatóba, és hogy ki mikor aludhat ott, illetve a ti döntéseiteket és szabályaitokat tartsák tisztelettel, ha nem, akkor sajnos babamegvonás addig, amíg nem tanulnak meg határt tartani.

Nagy segítség, ha az első hetekben van valaki, aki ellátja a háztartást és segít a kisbaba gondozásának fizikai részében. Gyenge lehetsz a vérveszteségtől, fájhat a gátsebed, valószínűleg éjszaka is szoptatsz, jó ha annyit tudsz pihenni, amennyit szükségesnek érzel. Ha a férjed otthon tud maradni, az nagyon jó, de ez 3-4 hétig ritkán megoldható. Olyan rokon alkalmas csak, akivel bizalmas és kiegyensúlyozott a kapcsolat, akinek meg tudod/mered mondani mit szeretnél és aki nem sértődik meg, ha bizonyos dolgokat másképp kérsz, mint ahogy ő szokta.

A segítő bevásárol, főz, mos, vasal, takarít, amire éppen szükség van. Eleinte még az is jól eshet, ha odaviszi a babát a szopáshoz, nem neked kell kikászálódni az ágyból, esetleg cseveg a kedves látogatókkal... vagy ringatja, vigasztalja a kisbabát, ha már mindent kipróbáltatok, de a kicsi csak sírdogál.

Nálunk anyukám volt két hetet és utána még a nagymamám is eljött két hétre a szüléseim után. Igaz, a férjem nagyon keveset volt itthon, lehet azért is mert megtehette, hiszen volt segítségem. Összességében úri dolgom volt.

Örülj, hogy ilyenek. :)

"zavar, hogy a család babájaként van kezelve, nem pedig úgy, hogy a férjem és az én gyerekem lesz, nem pedig közös tulajdon"

Kettőtöknek sem lesz a tulajdonotok...

Jó a viszony velük, majd szóltok, amikor inkább hármasban lennétek, nem fognak megsértődni. Megoldjátok. Jól fog jönni a segítség is, meg hát ne akarjátok megfosztani a babát a rokonaitól. :)

Felesleges aggodalmaskodni, ez a te házad, azt engedsz be s annyi időre, akit és amennyi időre akarsz.

Ha nekem valaki kijelentené, hogy majd mindig mindenki ott lesz, az nem tenné zsebre a válaszomat, az biztos :D

Rendes, belevaló férj intézi az ütközést, amikor az ember frissen szült és ő ebben ideiglenesen nincs topon és kész.

De ahogy olvashatod, a gyakorlat eleve nem mindig ilyen. De van, aki tényleg mindig jön. Légy határozott s ne hagyd, hogy átjáróház legyen a házad, amikor neked pihenés kell.

Nálunk a rokon leány kerek perec kivágott mindenkit, az első 4 hétben SENKI (még az anyjáék sem, és az anyósáék sem mehettek). Testvér se, senki, de értsd úgy, hogy 4 hétig 5 percre SEM, SENKI.

(Utána pedig csodálkoztak, hogy szarik rájuk anyós-após, lány anyja mondjuk megy néha segíteni.)

Én nevetve közölném velük, hogy majd jönnek, ha MI azt mondjuk.

Pont, NEM vagyunk átjáróház, és nekem szülés után NINCS szükségem ottalvós vendégseregre minden hétvégén.