Évszázadokig a rokonok foglalkoztak a halottal, ők ásták a sírt stb. , most mi ezzel a probléma?

Az akkor megszokott volt, most nem az.

Ott a gyerek ebben nőtt fel, a halál is jobban a mindennapi élet része volt, manapság ez már idegen lenne. Ráadásul a falusi ember hozzá volt szokva az ásáshoz, most képzeld el mit szerencsétlenkedne össze egy budapesti programozó és egy könyvelő unoka, akik csirkét se láttak levágni (tehát közvetlenül még úgy sem találkoztak a halállal). Más világot élünk.

Akkor özvegy Annuska néninek mondd meg, hogy senkit sem érdekel, hogy a gyerekek Ausztráliában dolgoznak, és csak 5 hónap múlva tudnak hazajönni; és hogy jöhet sírt ásni a 85 éves Lenke néni is, hiszen olyan fiatalos, sőt; a helyi idősek háza lakóit is befogjuk sírt ásni, nincs apelláta!

Új családmodell van, szétszórtabb a család, az állam meg simán spórolni akar ezen is, hogy több jusson a narancsosoknak.

Igen, az is igaz, amit az előző írt. A családok kisebbek, szétszórtabban élnek a világban.

(3. válaszoló vagyok)