Intimitás probléma?
Anyám világ életében beteg volt, ölelést puszit alig kaptunk, hozzà nem érhettünk, zavarta, ha megpusziljuk. Pontosan nem tudom mi a betegség neve, de valami mentális probléma.
Rideg környezetben nőttem fel, extra ölelgetés igényem van, de csak a szeretteimtől viselem el, ha hozzám érnek, anyám nem tartozik közéjük..
Viszont felnőttem, gyerekem lett bújós szeretetgombóc, puszil ölelgeti a szeretteit, ölükbe ül, hozzájuk ér, ahogy én is teszem vele. A nagyi is a szerettei közé tartozik valamiért, pedig okot nem adott rá.
Viszont mikor a nagyit látogatjuk, olyanokat mondd neki, hogy “spórolunk a puszikkal”, “menj innen”, azt érezteti a gyerekemmel, hogy valami baja van, amiért keresi a közelségét.
A saját gyerekkoromban is ezek voltak, borzasztó volt és rendkívül dühös leszek, ha eszembe jut, pláne, ha ezt teszi a gyerekemmel is, az unokájával, belebeszélné ezt a marhaságot, hogy beteges hozzáérni a szeretteinkhez.
Nagy balhé lett belőle, mikor közöltem vele, hogy amit csinál a gyerek, az a normális, ő a beteg, és mondtam neki, hogy mondja a gyereknek, neki nem jó, ha megpuszilja, de ne tegyen úgy, mintha ez lenne a normális.
Nyilván a gyerek nem érti meg és rémes neki, hogy nem érhet egy szerettéhez.
Ti hogy kezelnétek?
válasza: válasza:
válasza:Se az állandó bujas, se az ölelés teljes hiánya nem normális. Kb a középút a normális, de egyénenként eltérő, hogy kinek mennyi az elég és mennyi a sok. Nekem az apai nagyanyám állandóan ölelt meg csókolt volna. Utáltam. Nem a nagyanyám, a stílusát. Az anyam meg az anyai nagyanyám jól 3mgvolt egy olelessel udvozleskor aztán annyi. Én is kb ilyen vagyok, a gyerekem pedig egy kis ragacs volt picikent. Amíg pici volt, nem utasizottam el soha. Ahogy haladt az idő, magyaráztam neki, hogy nem mindenkinek nem mindig szereti az olelgetest és ez nem azt jelenti, hogy vele lenne valami problema.
Ha anyád nem olelgetest típus, akkor te magyarázd el a gyerekednek, hogy vannak ilyen emberek és ha nagyon hiányzik neki egy ölelés, akkor te mindig ott vagy ra
válasza: válasza:Anyukádnak van valami problémája.
Megértem, hogy te ez miat szenvedtél gyerek korodban.
DE nagymamként semmi kötelessége nincsen, hog az unokáját puszilgassa ölelgesse. Arra ott vagy te és a gyerek apja.
Ès ha elve tudod, hogy neki ilyen problémája van akkor minek erölteted ezt? A gyereknek is meg kell tanulnia, hogy nem mindenki szereti az ölelgetést és puszilgatást.
Ja, magyarázd el egy beszélni nem tudó 1évesnek.
Az anyja, azaz a mi nagyink puszilós ölelős. Nyilván nem egész nap akarja ezt a gyerek, de mondjuk, ha játszik beleülne a másik ölébe, ha megyünk vagy játszana vele, megpuszilná mondjuk kb 10 percenként akarna valami kontaktot a gyerek, akár csak a kezét fogni, szerintem ez nem durva.
A szülők után a nagyszülő a legközelebbi rokon, annyira, hogy láthatást is ítélne neki a bíróság, ha kérné, amíg egy nagynéni pl nem.
Igenis a dolga szeretni a gyerekét, ezt kimutatni, meg az unokáját szeretni és kimutatni.
Mivel én így nőttem fel, tőle sem érdekelne, ha így nőtt volna fel, ez nem mentség, ahogy nálam sem az, de nem így nőtt fel, hisz ismerem az anyját.
Trauma szintén nem mentség, engem is ért, őt biztosan nem érte durvább, mégis normális vagyok.
Mivel mások nem látják extra bújósnak a gyereket, meg engem sem éreztek annak, így biztosan nem velünk van a gond, ellenben rajta más is csodálkozik.
A legnagyobb bajom, hogy biztosan felfogja, hogy nem normális, de nem változtat rajta, sőt bebeszélni egy kisgyereknek, ahogy velünk is tette, hogy velünk van a baj.
válasza:Kicsit vegyél vissza, kérdező. Elöször is sehol nem említetted, mekkora a gyerek. A leirasodbol nekem egy minimum 2 eves jött le.
"Igenis a dolga szeretni a gyerekét, ezt kimutatni, meg az unokáját szeretni és kimutatni."
Tévedés. Nem, nem dolga. A világon semmi dolga, qvgyonjogi kötelessége nincs a te gyerekeddel kapcsolatban. Oké, verrokonok és nagyon jó, ha szeretik egymást, de ez én, kötelező. Ez egy extra dolog, nem megy gombnyomásra.
"Trauma szintén nem mentség, engem is ért, őt biztosan nem érte durvább, mégis normális vagyok."
Dehogy vagy normális. Egomanias vagy és mindent jobban tudsz. Ez nagyon én, normális. Az meg, hogy kit milyen trauma ért és az milyen kihatassal van vagy volt az életére, azé gyenge függő. Nem mindenki dolgozza fel az eseményeket ugyanúgy. Te lehet hogy törött lábbal egész nap csak fekudnel és vonyitanal kínodban, a másik meg teszi a dolgát egy mukk nélkül.
Megegyszer: ne, kötelező a te gyereket olelgetnie. Ha téged ez zavar, akkor ne vidd hozzá. Ennyi
válasza:Úgy kezelném, hogy nem erőltetném az egészet.
Valamennyire átérzem, az én anyukám is olyan, hogy minden izma megfeszül, ha megölelem, magától soha nem kezdeményez puszit vagy ölelést. Ez van. Nagyon szomorú, és bárcsak ne így lenne, de az emberek nem fognak változni, csak mert mi akarjuk.
Vedd úgy, hogy ha nagyobb lesz a gyerek, meg tudod neki magyarázni anyudon keresztül, hogy van, aki nem szereti a közvetlenséget, az érintéseket, és ez NEM RÓLA SZÓL, nem a személye ellen van. Ez anyukádról szól.
És ilyeneket ne mondj, hogy őt nem érte ilyen-olyan trauma, és nincs mentsége, mert nem KELL, hogy legyen mentsége. Nem KELL mindenkinek úgy viselkednie, hogy a gyerekednek jó legyen.
válasza:Trauma szintén nem mentség, engem is ért, őt biztosan nem érte durvább, mégis normális vagyok.
Nem, nem vagy az. Egyáltalán nem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!