Mit tegyek? Nem vagyok jó apa.

Az en ferjem is katona, megis nagyon jo apa. Bar nem tolt sok idot itthon, de amikor itthon van, mindig szakit idot a gyerekunkre. Ez a lenyeg. Hogy lassa a szandekot es mindig tudasd vele, hogy szereted. Az en ferjem tobb, mint 1 evig nem volt itt legutobb es nem latta a gyereket 1 eves koraig. Megis a legjobb apanak tartom, mert amikor itt van, mindent megtesz es abbol derul ki, hogy milyen jo, nem amikor elmegy. Te szerintem lebecsulod magad. Oda kell figyelni es nem gond a tavolsag, 3 evessel meg lehet beszelgetni mar. En nagyon orulok, hogy a ferjem katona. Szerintem osszefer a ketto, ha a ferj es a feleseg egymashoz valok es akkor ezt egyutt megoldjak. Nem vagy rossz apa, ne igy allj hozza. Ha rossz apa lennel, nem is erdekelne ez a dolog teged. Legyel ott, amikor lehet es amikor a gyerek idosebb lesz, majd latja az elhivatottsagodat es felfogja majd, hogy erte, a csaladodert dolgozol es amikor egyutt vagytok, az minosegi ido, nem pedig mennyisegi. Nincs semmi gond ezzel. Ez nagyon becsulendo dolog. Hany olyan csalad van, ahol otthon van az apa, megsem nevezned oket jo apanak? Ahogy irtam, a minoseg szamit, nem a mennyiseg.

Buszke katona feleseg

akkor leírhatom a gyerek szempontjából is?

az apám nincs velem, sosem volt, vagy is hát mindig ott volt, amíg velünk élt, de mikor én reggel felkeltem már dolgozott és csak akkor ért haza mikor én már aludtam.

tehát abban a tudatban éltem hogy apu velem van meg tudtam hogy "szeret", telefonon mondta is. de az a helyzet hogy ez a szó az ő szájából nem jelentett semmit. aztán úgy alakult hogy lassan 4 éve elhagyott minket, és azóta többet látom mint amikor velünk élt. hetente 2szer találkozunk. most is mondja hogy szeret de a szavak mögött nem érzem hogy lenne bármi érzelem is. belegondolva sosem volt ott mikor kellett volna, és ez gy nehéz.

hiába az apukám, akkor is olyan mintha a szomszéd lenne aki idegesít ha 10 tán is nálunk van mert nem viselkedhetek úgy ahogy szeretnék, ha vendék van otthon nem tehet az ember akármit. és apu kb olyan szinten van. a legrosszab pedig az amikor nevelni szeretne vagy kioktatni. az anyámtól elfogadom mert ő a anyám, felettem áll, parancsolhat nekem, de az apámat nem érzem az apámnak és nem esik jól amikor parancsolgat. a tudat nem elég hogy az apám.

hiába megyünk kirándulni/nyaralni ez nem az igazi. mindig is úgy éreztem hogy csak látszólag van velem.

mondjátok hogy csak egy bolond kamasz vagyok, de szerintem nem elég, hogy "tudom", az apám nincs itt de "szeret". a tudat nem elég:(

Már a kérdés is aranyos volt! Az hogy ilyesmin gondolkodsz, már jó jel.

Édesapám vállalkozó volt, otthon dolgozott, mégsem játszott, vagy olvasott nekünk.

Tehát: nem az együtt töltött idő hossza a lényeg, hanem az, hogy milyen tartalmassá teszed.

De egy jó tanács!

Ne akard azt hogy a lányoddal együtt töltött idő csak a tiéd legyen. Vond be a nejed is a játékba, hogy a kicsi lásson titeket együtt, lássa hogy szeretitek egymást, és egyetértetek.