Anyámék neheztelnek rám mert elköltöztem otthonról, mit tegyek?

Szia

Ugyan ebben a cipőben járok mint te, én majd decemberben fogom tölteni a 28-at. Mi párommal jelenleg még anyukámnál lakunk, de tavasszal költözünk. Anyukámon ugyan ezt ézem, amiket most te is ide leírtál. Nállunk mindenkei annyira meg volt arról győződve, hogy én otthon fogok maradni, és majd én gondozom meg ápolom őket, hogy mikor bejelentettük, hogy jövőre költözünk, mindenki le volt döbbenve, hogy házet veszünk? Honnan van nekünk pénzünk, hát nem ezt fogjuk meg venni? Holott sosem volt erről szó. Persze bennem megfordult, persze gyerekkoromban, hogy márpedig én mindenáron a szüleim házát fogom megvenni, kifizetem a tesókat és kész. És mindenkinek ez volt a logikus. De miután megismertem párom, összeköltöztünk, ugyebár ahány ház annyi szokás, pároméknál nem minden úgy volt, mint nálunk, azt jöttek a generációs különbségek stb. stb. Így beláttam én is hogy menjünk külön. Most megvettük, megmutattuk, örülnek, örülnek, de valahogy nagyobb vidámságot képzeltem volna el az arcukra. Így most szerintem nam az van bennük, hogy hú de jó a kishuginak saját háza lesz, saját élete, hanem hogy mi lesz anyuval. Nem mondom nekem is megfordult a fejembe, de 3 testvér csak tud tán annyit segíteni, amennyi szükséges!!! Úgyhogy ez van .

Vagy beletörődsz te is vagy örlöd magad majd egy egész életten át. Hidd el jól döntöttél.