Meddig lehet egy idős 90 feletti demenciás hozzátartozót napi 24 órában ottton ápolni?

„Ha 90 elmúlt, akkor már nem sokáig. De miért nem adod be otthonba?”

Voltam hasonló helyzetben anyámmal. Hogy miért nem ment otthonba? Megfelelek.

Az önkormányzatiban 3 év volt várakozási idő, de inkább több. Havi 130 ezer forint lett volna az alap fizetni való. Orvosságok ebben nincsenek benne. Inkontinencia miatt pelenkázni kellett. Az sincs benne, s a cseréért is kellett volna fizetni, nem is keveset. Egy hónapra eső költség kb. 240-től felfelé.

Magán otthonba egy hónapon belül bekerülhetett volna, ahol az alapdíj volt 260 ezer. És ott is pluszban az extrák.

Másik ötletem, hogy magadat veteted fel osztályra, idegi kimerüléssel, kiszáradással, bármivel.

Ekkor az ápolás az apádra hárul, tán észbe kap az otthont illetően. Te pedig már a kórházból elkezdheted szervezni a lakhatásod/munkát.

De kérdező, ezt hogy jutott eszedbe egyáltalán elvállalni? Komolyan kérdezem. Apukád vett rá valamivel, vagy akkor még nem láttad át, hogy mit is jelent valójában?

Demens, 24 órás felügyeletre és ápolásra szoruló időst ellátni milliószor nehezebb és megterhelőbb, mint egy kisbabával otthon lenni, pedig még a fiatal anyukák is tudnak szenvedni attól, hogy leépülnek a kapcsolataik, el vannak zárva sokszor a külvilágtól.... na de ott van sok öröm, a baba napról napra fejlődik, többet tud, ügyesebb, okosabb és főleg kedves. Mindne befektetett energia százszorosna megtérül.

Az idős, haldokló rokon ápolásánál épp fordítva. Bármennyi energiát fektetsz bele, napról napra rosszabb és nehezebb minden, sokszor már nem futja a betegtől kedvességre sem, és ez a legjobb eset, a rosszabb az, amikor terrorizálja a családot az állapot amiatt (nem tehet róla, de attól még igaz).

magyarországon mélységesen megvetik azt, aki ezt nem válallja önként és dalolva, de meg is van az ára, csak a környezetemben több teljesen család ment már rá, egy estben alkoholista lett az ápolást vállaló nőrokon, és ezzel távolodott el a saját családjától, egy másik esetben konkrétan a válás szélésre került egy házasság, és volt olyan is, ahol a középiskolás unoka a barátjához költözött inkább, hogy le tudjon érettségizni.

Mindegyik túl nagy áldozat azért, hogy meg ne szóljanak az ismerősök...... és bármelyik helyett jobb lenne eladni akármit, hogy az otthont ki tudjuk fizetni....

Utolsó: gondolom, a kérdezöt elöször megkérték, hogy átmenetileg segítsen a mamát ellátni, amíg találnak valakit mellé. (Sok esetben ilyenkor lesz az illetö munkanélküli, mert fizetés nélkül szabadságra megy, amíg sikerül megoldani a helyzetet).

A következö lépés, hogy ""gyelöre" nem sikerült senkit találni, de mivel ö nagyon ügyesen csinálja meg a mama is megszokta, valameddig végezze továbbra is.

Aztán egy idö múlva mindenki természetesnek veszi, hogy ö ápolja a nénit, az apa meg a fejéhez vágja, hogy ha már eltartja - mivel nincs munkája meg keresete - , akkor ez a minimum, hogy megcsinálja ezt a feladatot.

Így elég hamar belekerül egy kilátástalan helyzetbe, ahonnan nem lát kiutat, ahogy a kérdezö is.

Éppen ezért kell sürgösen ultimátumot adni az apjának, hogy pár hét, maximum egy hónap alatt keressen megoldást, mert ö lelép, és ezt tegye is meg.

Sok karitativ szervezet van, ahol segítenek elindulni neki, ha nincs rokon/barát, aki kisegíti kezdetben.

Akár az apád tart el, akár nem, az nég messze nem jelenti azt, hogy neked erre rá kell menned. Ez nem pusztán egy 8-12 órás munka, amit kilépsz az ajtón és leraksz. 24 órában ugrani ha kell, irtóra fárasztó fizikailag is, lelkileg is az agresszivitás.

Azt sajnos nem tudom, hol lehetne segitséget kérni abban, hogy te elhelyeztethesd - talán jogi úton? De mindenképpen járd ki. Anyagi részt tekintve, vannak olyan befogadó otthonok, ahol nem fix összeget, hanem nyugdíj egy % részét kérik.

Apádat nem zavarja a lelki állapotod? Ő semmit nem segít? Abba nem gondol bele, hogy ha te összeroppansz, akkor neki kell 2-t ellátnia? Ezekhez mit szól?