Milyen leélni egy életet kapcsolat nélkül?

Nekem senkim sincs. Ssm anyám, se apám, sem párom. Barátaim sem nagyon. Egyszerüen elvagyok a világomban.

Hétköznapokon dolgozok 8 órát, hétvégén olvasok, úszok. Nem.akarok kapcsolatot aminek nyomóa oka van. Mégpedog az, hogy fix nincs olyan férfi, aki elfogadna a vágyaimmal, az álmaimmal együtt.

23L

Jó :D

van időd megérteni a világ dolgait, míg mondjuk ha családfenntartó rabszolga vagy akkor csak a pénz és a rezsi mókuskerekében futsz egyhelyben életed végéig

Nekem lehetett volna rengeteg barátnőm,de sajnos valahogy nem volt meg soha sem az a bizonyos szikra,meg a személyiségük sem fogott meg,ezért hanyagolttam a dolgot (sajnos).Egyszer éreztem a szikrát egy nő iránt,de mint kiderűlt férjhez ment elég hamar(vallásos volt a nő),szóval ez is ment a levesbe,igazából nem is baj(nem a vallása miatt).Milyen leélni az életet barátnő/feleség nélkül?Hát számomra borzalmas.Egy vágyam volt,hogy találljam meg az igazit,sikerült is volna,de az életem egy kártyavárként összeomlott,egy rossz döntés miatt.Jó humorérzékkel rendelkeztem,jóképű is vagyok (állítólag),aránylag intelligens is vagyok(voltam,gyógyszer szétcseszte ),empatikus,segítőkész(voltam).Na mindegy ,,nem "felvágni" akarok,mert vannak rossz tulajdonságaim is.Én lemondtam teljesen,hogy barátnőm/feleségem legyen valaha is.Igazából egy "betegség" miatt döntöttem így.Nem akarom,hogy bárki is szenvedni lásson.Nehéz egyébként,de inkább egymagam élem le az életem.Lehet másnak jó függetlennek lenni,végülis megértem.Ahány ember annyi személyiség.Valaki fél megtenni az első lépést,mert gátlásai vannak, nincs önbizalma stb.Az ilyen embereknek egyet tudok tanácsolni,merjen lépni és ne parázzon.

(Mielőtt valaki azt írná önsajnálatomat írtam ki magamból az téved,mert nem sajnálom magam)

Nem tartozom senkihez, ez nagyon magányos és ijesztő érzés.

Nem kell alkalmazkodni senkihez. Nagyon kellemes.

Bárhogy alakul vannak pozitívumai és negstívumai. Éltem már sok éves kapcsolatokban és egyedűl is. Egy jó kspcsolatban jobb mint egyedül. De rossz kapcsolatért nem érdemes feladni a függetlenséget ez az én élettapasztalatom.

Nekem volt egy nagynéném, akinek sosem volt kapcsolata. Néha eltűnődtem rajta, hogy miért.

Nem volt remete, nagy baráti társasága volt, tagja volt egy elit turisztikai egyesületnek. Télen síelt, korcsolyázott, nyáron hegyet mászott, túrázott, szemetet szedett a hegyi ösvényekről, az alpesi tavakból, hegyi vezető volt.

Szép is volt, okos is, lehetett volna kapcsolata, de nem volt igénye rá. Sok férfi barátja volt, ezek szerint nem volt baja a férfiakkal. A gyerekeket is szerette, szívesen vigyázott a rokonság gyerekeire, értett a nyelvükön, a gyerekek is szerették őt. Ráadásul jó háziasszony is volt, remekül sütött-főzött, az én gyerekem születésnapi tortáit mindig ő sütötte, ameddig élt.

Nekem felfoghatatlan.