Kötelező nekem mindig mindenből adnom a rokonoknak, ha én sose kapok semmit?

A férjemmel már szinte napi szinten veszekszünk a csalàdja miatt. Mi/én művelünk egy kis kertet (2 sor krumpli, 3 répa...stb. nem sok) van egy kis fóliánk is paprikánsk, paradicsomnak. Nyilván nem nagy mennyiség, pont arra elég, hogy minket kb kiszolgáljon (bár télen már nekem is vennem kell répát, krumplit...stb)

Erre mindig csak azt hallgatom, hogy jajj anyáméknak ez nincs, az nincs, ez kéne, az kéne. Eleinte nem morogtam, küldtem nekik (anyósomèknál laknak a sógoromék) viszont mára nagyon megelégeltem. Ők csak ülnek a légkondis szobában, hétvégenként ide mennek meg oda, én meg robotolok munka után a tűző napon?

Tartunk állatokat is, küldjem a húst, a tojást mert nekünk úgyis van? Utána meg én vegyem?

Ja, arról nem beszélve, hogy elküldik anyuékhoz a moslékot a disznóknak és az van benne amit én adtam??

Ha a férjemnek meg szólok vmit, akkor még rám morog, hogy milyen kiállhatatlanok a falusiak? (Mintha esküvő előtt városi lettem volna...)

Meg azt veszem észre, hogy be van minden suvasztva a kocsiba és viszi nekik?

Vagy épp év elején, mikor már minden zöldséget veszek, akkor is csak csörög az anyja, hogy kellene ez meg az, ő meg szalad és viszi?

A sógornőm anyukájánál rengeteg eper, meg alma terem. Most is elmesèlte, hogy mennyi epret osztogat szét a ROKONOKNÁL mert már nem tudja hová tenni. Hát nekünk miért nem jut soha abból az eperből? Nem kell annyi, hogy lekvárt főzzek belőle, de legalább a gyerekemnek jutna egy kis dobozkával.

Most tényleg én vagyok elviselhetetlen? Más ezt bírná hosszú távon?

Előre is köszönöm