Mit tegyek ha már mindenből elegem van?

14 éves vagyok, és ez most nem ilyen "elhagyott a pasim hiszti" meg hasonlók. Az utóbbi időben minden elcsesződött (bocsánat a kifejezésért). 2-3 éve a szüleim különmentek de előtte volt ennek egy elég ronda visszhangja, állandó veszekedések meg hasonlók. Azóta anyámnak meg apámnak is van külön élete, legtöbbször jól kijönnek és mindkettejüknél szoktunk lenni napokat, én meg az öcsém. De most az van hogy anyukám a házat amiben élünk elvesziti a lakását. De nem tudna fizetni masik lakást és annak a lakbérét ezért az a választása maradt hogy a barátjához költözik, de a barátja nem igazán bír minket, anyám meg amolyan igazi anya hogy nevelni akar bennünket és nem csak heti kétszer. Így ők nem jutnak dülőre és ugy viselkednek mint az idióta tinédzserek (egyszer utálják utána meg imádják egymást) apám leakar velük ülni beszélgetni de ők meg tartják magukat a gyerekes viselkedéshez. És anyám most kitalálta hogy visszaköltözik abba a házba ahol apám él és közös házuk de a hitelt apám fizeti. De apa meg nem akarja hogy anyám odaköltözön (érthető mert apam barátnője se díjazná hogy apám előző élettársa nála lakik) igy most veszekedés van. Emelett sok feszültség miatt rajtam csattan az ostor, anya az én ágyam szélére ül le bőgve,apám meg velem ordibál stresszoldásképpen.

Már nem tudom mit tegyek, feszültnek érzem magam állandóan és mintha mindig valaki szorítaná a torkomat. Utálok itthon lenni és az egyetlen menedékem az iskola és az ott lévő barátaim, ott egy kicsit felejthetek. És mielőtt bárki félreértené nem arra vagyok kiváncsi hogy hogyan öljem meg magam. Akarok élni,csak nem így. Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Mert ugy érzem magam mint egy időzített bomba ami bármikor robbanhat.