Elegem van mindenből, egyik napról- a másikra élünk, ez kihatással van a családi életünkre is-más is volt már ilyen helyzetben?

Igen voltam ilyen helyzetbe. Csak nyögtem... nyögtem... nyögtem... azt meguntam. Át értékeltem az életem.

Szalagmunkából, tanácsadói munka lett, egy szobás garzonból kis kertes ház, és a hitelekbe sem fullok bele.

Mindent lehet csak akarni kell... illetve nemcsak akarni hanem TENNI is kell érte.

Egyetértek az elsővel. Mindent gondoljatok, minden egyes apróságot, akárcsak a napi kávét a kisboltban, vagy hasonlók. Nagyon sok dolgon lehet spórolni, és havi szinten ezek a pici dolgok is összehozhatnak jó pár ezer ft-ot.

Mit dolgoztok? Munkahelyen mit esztek? Mennyi szabadidőtök van és hogyan oszlik el? Hol és mit vásároltok? Milyen számlák vannak és mekkorák? Van-e hitel? Hányan éltek egy háztartásban és ebből mennyi a kereső? Van-e autótok? Saját házban/lakásban éltek? Mekkorában? Van kertetek?

Harmadik éve élek így.

Cirka 10 szolgáltatónál vagyok fekete listán.

Az első másfél-két évben még minden nap gyomorgörccsel ébredtem és küszködtem. Féltem a postástól és ki sem mertem nyitni a leveleket.

Aztán egyszercsak eljött a pillanat, amikor már csak megvontam a vállamat. És azóta élek bele a nyagvilágba.

Nettó 90 ezer az összjövedelmem (családi pótlékkal az 5 ezer forintos gyerektartással együtt). Az óvodaidőn kívűli munkavégzésnél, hétvégén többet fizetek a bébiszitternek, mint amit én keresek...

Nem tudom mi lenne a megoldás. Nincs másik munkahely. Lehet ez sem lesz sokáig.

Nincs tervem. Próbálom magam függetleníteni a napi nehézségektől és élvezni azt, amit éppen lehet. A jó időt, a finom ebédet, a gyerek szeretetét, a kollégák kedvességét...