Kötelező nekem mindig mindenből adnom a rokonoknak, ha én sose kapok semmit?

Itt nem a nagycsaláddal van gond, ez a férjed és közötted levő nézeteltérés. Ő úgy gondolja, hogy az a helyes, ha adtok, te meg úgy, hogy nem. Nem azzal van a baj, aki kéri, meg kell egyeznetek a férjeddel, hogy mi legyen a szabály, és betartani. Mindkettőtöknek.

Ha a férjeddel erről nem lehet beszélni, az viszont baj. Próbáld meg újra azért, lehetőleg mindenféle felindulás nélkül, érvekkel: hogy te sokat dolgozol ezzel, és szeretnéd, ha a ti költségvetéseteket segítené a munkád. Ő is elmondja az érveit, hogy szerinte miért fontos adni, mennyit, mikor stb. Aztán közös döntést kell hoznotok, hogy ezentúl mikor adtok és mikor mondtok nemet. Ha nem tudjátok ezt megbeszélni, akkor valami komoly gond van a házasságotokkal: vagy magával a kapcsolattal, vagy azzal, hogy valamelyik fél nem elég érett személyiség és a szülők/mások elvárásai rángatják, mint egy marionettbábut. Ezen megfelelő pszichológusi segítséggel sokat lehet javítani, érdemes felkeresni egyet.

Az eperből viszont lehet, hogy egyszerűen csak kérnetek kéne. Hiszen tőletek is kérnek mindig, náluk úgy látszik nem az a szokás, hogy "csak úgy" adnak, hanem az kap, aki kér.

Szerintem teljesen jogos a problémád.

A férjeddel kéne ezt tisztázni.

A rokonságnak meg elég vastag bőr van a pofáján.

Én nem adnék semmit ezek után nekik.

A férjed is kint kapál és gürcöl azért a zöldségért, hogy ilyen nagylelkűen osztogatja?

Én a helyedben szólnék a kedves anyósnak, ha legközelebb kér valamit, hogy gazos a kert, lehet jönni kapálni, gyomlálni, stb. Egyébként ismerem az érzést, amikor engem anyámék gyerekként kivittek a kertbe dolgozni, majd hazafele menet meg kellett állni x rokonnál, és adni neki belőle...de hogy odafele is megálltunk volna, hogy x rokon beszálljon és ő is kint rohadjon a földön...ááá miközben ő napozgatott hétvégén, estére meg jött a manna. Jelzem, a szüleim korabeli emberről volt szó, nem 70 évesről...Az ilyen kényszeres megfelelési - seggnyalási betegségben szenvedőket, mint a férjed is, kezeltetni kellene!

Nem kötelező. Ellenben a férjed kezében nyomnám a kapát, hogy lehet kapálni. Ha meg morog, akkor, na AKKOR visszavágni, hogy akkor itt ért véget a jótékonykodás.

És vennék külön a piacon epret, és kint hagynám a blokkot róla. Kapjon észbe a nyomorultja.

Micsoda egy ócska pasit fogtál ki?! Elnézi, hogy te műveled a kertet, ő meg elajándékozza a termést???

Ha ma hazamész, közöld, hogy sajnos meghúztad a hátadat, hétvégén neki kell a kerti munkákat elvégeznie és főzni-mosni-takarítani. Neked kijár a pihenés, neki pedig a munka.

Én egyébként már rég közöltem volna, hogy nem visz innen el egy szem krumplit sem. Ha nekik is kell a terményből, akkor lesznek szívesek hétvénként megjelenni és végigkapálni a kertet, valamint a locsolási, növényvédelmi, tápozási költségekbe is be lehet szépen szállni.