Elérhetetlen álom ez?
Ha elképzelem a jövőmet, azt látom, hogy kutató genetikusként dolgozok. Elég jól megy, a fizetés is kicsivel az átlag fölött van. Szeretem a munkám, mikor hazaérek egy szépen berendezett nappali fogad. Olyan házam lesz, amilyenre mindig is vágytam, este meg együtt vacsorázok a férjemmel. A férjem is azonos iskolázottságú mint én.
Nekem ha ez megvalósulna, kimondhatatlanul boldog lennék.
De ha eszembe jut, mindig elfog a sírhatnék, hogy ez csak egy álom marad. Mindenki azt mondja, hogy nem fogok annyit sem keresni ezzel a munkával mint egy kezdő orvos, és csak tanulok feleslegesen. Ha meg nincs pénz, nincs ház sem. A férjemet illetőleg meg, 19 éves vagyok, de még nem volt komoly kapcsolatom, egy ember volt aki össze akart jönni velem, nem is lett volna baj, hogy nincs célja, nem inteligens, de én annyira vágytam valakire, hogy bele tudtam volna szeretni, de aztán ő 2 hét után dobott, mikor világossá vált számára, hogy nem iszok és nem járok minden hétvégén bulizni.
Nincsenek igaz barátaim se, nincs senki akinek elmondhatom ha bánt valaki. Senki nem hisz bennem, apám szerint sosem vesznek fel egy egyetemre sem, anyám csak álmodozásnak tartja az elképzeléseimet, osztályfőnököm mikor mondtam neki, hogy milyen irányban szeretnék továbbtanulni, majdhogynem kinevetett.
Nem értem mi a baj, iskolában jól tanulok, elég magabiztos is tudok lenni, ha kell, tudok megértő, együttérző lenni, nem tartom magam unalmasnak sem, csúnya sem vagyok. De ha belegondolok, hogy állok most, úgy érzem a terveim a jövőt illetőleg csak álmok. Tényleg nem fogok elérni ilyen magas mércével semmit?
válasza:Az álmok nem arról szólnak, hogy reggel felkelünk és szépen elfelejtjük. Vagy ilyen álomra vágysz?
Tanulj, dolgozz és küzdj! Így válhatnak csak valóra az álmaid. Túl sokat egyszerre ne álmodj bele. Próbálj folyamataiban gondolkodni. Másokkal pedig ne foglalkozz. Mégiscsak te vagy, aki a legjobban ismeri önmagát. Te tudhatod, mire agy képes, mit tudsz feláldozni érte.
válasza: válasza:Szerintem teljesen reálisak az álmaid.
Gyerekkorom óta kutató akartam lenni egy esőerdőben, aztán érdekelt az idegenforgalom is így azt végeztem (bár csak két éves felsőfokú), majd kereskedőnek tanultam (azt is nagyon szeretem). De mivel a elvesztettem a munkahelyem újra meg kellett magamtól kérdeznem mit akarok. Így jelentkeztem környezetszakra fősulira (engem ki is nevettek), majd mivel középsuliban csak 2évig tanultam bioszt, egy fél évig bejártam órákra, és otthon tanultam, mellette, majd letettem a középfokú érettségit (77%). Most lettem 26éves és tudom hogy mit akarok, ha most nem vesznek fel, küzdök tovább, és megcsinálom az emelt szintűt is ha kell, de nem adom fel!Te se tedd! valósíts meg az álmodat, mert erről szól az élet!
válasza:Figyelj, engem is kinevettek szakközépben, mikor elmondtam, hogy a közgáz egyetemre szeretnék menni. Érettségi után nem is mertem oda felvételizni, helyette vitt pontok alapján mentességgel felvettek a számviteli főiskolára. (Ha felvételizek, és nem sikerül, elvesztem a mentességet, és nem mertem kockáztatni, hogy 2 szék közül a pad alá. 15 éve még így működött a felvételi rendszer.)
Köv. évben viszont felvételiztem a közgázra, és csont nélkül felvettek. Most, 15 évvel később, azok a tanárok, akik kinevettek, azokból a könyvekből tanítanak, amiket én csináltam. :)
Hidd el nekem, a pénz nem ér semmit, ha nem szereted a munkádat. Évekig végeztem szar melót, hogy mellette tanulhassak. Bemész, automatikusan megcsinálod, mert muszáj, de nem okoz örömet, nincs benne kihívás. Nem éri meg, ha van választási lehetőséged. Két tisztességesen dolgozó diplomás ember ha nehezen is, de meg tud élni, hidd el.
Ami pedig a párodat illeti... Én 31 évesen találtam meg az igazit, de nem bánom. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!