Az kell, ami elérhetetlen, de meddig?

Gondolj arra, hogy mennyire értékelsz egy táskát a kínai piacról, és mennyire értékeled mondjuk egy az egyben ugyanazt a táskát egy drága boltból???:)

Ez a szituáció is nagyon hasonló lehet.

Inkább egyre jobban.

Mert mondjuk megtetszik egy srác, de úgy érzem, hogy elérhetetlen. Egyrészről sérti a büszkeségem, hogy nem kaphatom meg, ezért akarom, már csak azért is, másrészről elgondolkozom, hogy ha ennyire elérhetetlen, akkor biztosan van benne valami.

Aztán, ahogy telik az idő, egyre megszépíti a gondolatom. Egyre tökéletesebbnek kezdem látni (olyan, mint amikor meglátok egy szép ruhát, de ott kell hagynom a boltban, aztán minden nap gondolok rá, elöször csak, hogy milyen jól állt, aztán már arra gondolok, hogy tényleg nagyon szép, a végén pedig már a világ legszebb ruhája lesz). Na így van ez a fiúval is.

Aztán amikor eljön a pillanat, hogy megkapod, rájössz, hogy bizony nem olyan, amilyennek elképzelted. Akkor jön a csalódás, hogy márpedig te nem ezt akartad.

19:08-as vagyok.

Persze én sem szeretek taktikázni, barátnőm mondta mindig, ha akarom, ha nem, az elején ezt kell tenni (és sajnos tapasztalataim sem bizonyították még az ellenkezőjét). Ő azt mondta, hogy az első pár hétben, max. egy hónapig, azért "kérlelnie" kell magát az embernek. Persze ez attól is függ milyen sűrűn találkoztok. Szerintem érezni fogod, hogy mikor múlik el ez az időszak, és fejezheted ki jobban az érzéseidet.