Szerintetek baj van a lányommal?
Előre bocsátanám hogy kényes téma lesz kifejtve, de ha lehet ne ragadjunk le a részletekrél és a "mi közöd hozzànál", hanem a teljes helyzetről irjatok minél épìtőbb véleményeket.
A lányom 34 lesz idén. Nem költözött el a családi házból. Alapvetően jó az anyagi helyzetünk, a lányom elég jól keres, de eddig még nem akart elköltözni,azt mondja praktikusabb így. Látszólag nem igazán vágyik az önálló életre. A férfiakkal is ilyen semmilyen a viszonya, mondhatni nem nagyon érdeklik,nem látni jelét hogy komoly kapcsolatra vágyna. Pár hónapja unokaöcsém egyik barátjával mintha elkezdődött volna alakulni köztük valami, sokat beszélgettek, interneten tartották a kapcsolatot,de azt mondja nincs köztük semmi. A hétvégén volt egy családi összejövetel. Véletlenül (tényleg) észrevettem hogy ezzel a fiúval elbújtak a kertben. A lényeg, hogy később hallottam a beszélhetésüket,nagyvonalakban a fiú rátért volna a "lényegre", a lányom tiltakozott. Ez az ami aggaszt és ez szolgáltatta a kérdést is. Olyanokat mondott,hogy, "nem lehet", "nem megy", "nem tudom" "nem érted hogy nem vagyok rá kèpes?"... Ez nyílván nagyon nem normális...Persze tudom hogy le kéne ülnöm vele beszélni, és meg is fogom majd tenni, de mivel eddig sem mondott nekem semmit arról hogy miféle gondjai vannak, valószínűleg akkor sem fog sok mindent ha konkrétan ràkérdezek, ìgy pedig nem tudom hogy hogyan, mit segìtsek neki vagy hogy egyáltalán mi lehet a baja.
Szerintem nincs vele baj én is ismerek egy ilyen családot. Két 40 körül járó testvér él együtt a szüleivel, mind kettő dolgozik jól megvannak. Ők ezt az életet választották, soha nem volt kapcsolatuk igy jó nekik.
Te egyedül vagy a lányoddal? Mert ha igen akkor neked is nemvárt gondot okozhat ha hirtlen egyedül maradsz.
Szerintem ha leülsz vele beszélgtni akkor sem biztos, hogy elmondja lehet csak olaj lesz a tűzre.
Ha lesz valaki, akit igazán szeret, akkor majd besegítenek a hormonjai is, meg a férfi is, úgyhogy megoldják, nyugi.
Szerintem nem erőltesd, ezt a beszéljük meg dolgot, mert ha az anyjának is be kell számolnia az érzéseiről, akkor csak még nehezebb lesz a dolga. Ha akar, majd beszél magától. Ne kérdezd, csak legyél ott, ha kellesz. Ha segítségre lesz szüksége, ő is fogja tudni, hogy pszichológushoz is fordulhat - de lehet, hogy hozzád fordul majd. De várd ezt meg, mert simán lehet, hogy nincs semmi gond, csak te kezdesz pánikolni azért, mert már x éves, és ilyen idősen már mindenki így megy úgy, csak ő nem.
Nem értem, hogy miért lenne baj az, ha a lányod nem akar vagy nem képes k.rni egy párszor jól elbeszélgettünk pasival?
Továbbá nem hajlandó nyomorogni egy albérletben többedmagával vagy egyedül, magányosan, csak hogy megfeleljen mások elvárásainak, meg mert úgy szokás.
Ha nincs erre igénye, hát nincs.
Lehet vinni pszichológushoz, de az is lehet, hogy 40 évesen botlik bele valakibe, aki annyira megdobogtatja majd a szívét, hogy vele összeköltözik és élik külön életüket.
És ha nem, akkor mi van?
Nem mindenkinek kell 14 évesen kválkodnia meg teherbe esnie és inkább örülj annak, hogy normális lányod van s nem egy lotyó, aki fűvel-fával meg rá se xarik az anyjára szétbulizza az életét.
Semmit nem kell erőltetni, de az őszinte kommunikáció az fontos, mert ha Ő úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor segíteni kell neki.
És ha leszbikus vagy nem érdekli a nemi élet, akkor mi van?!
Semmi!
És ha kiskorában érte valamilyen atrocitás, amiről még nem volt szó, az is lehet, de BESZÉLJETEK és beszélgessetek s ne a gyakori trollnépétől várd a megoldást, mert sok esetben a jó válaszokat direkt lepontozzák.
Hát, egy ilyen dologhoz nagyon-nagyon-nagyon óvatosan kell hozzáállni. Nyilván nem úgy, hogy odamész, hogy Szia Lili, épp hallottam a kertben, hogy azt mondtad XY-nak, hogy nem vagy képes szexuális kapcsolatra vele, menjél már el légyszi egy pszichológushoz!
Talán egyik hétvégi este 1-2 pohár bor mellett meg lehet ejteni egy mélyebb beszélgetést, hogy hogy tervezi a jövőjét (elköltözés, párkapcsolat stb.), és hogy bárhogy is dönt és bármilyen problémája is van, Te 100%-ban kiállsz mellette és támogatod.
Van egy nőrokonom, aki pár éven belül 40 éves lesz és hasonlóan él, mint a lányod. Náluk szerintem az a probléma, hogy az anyuka iszonyatosan kisgyerekként kezeli, túlfélti. Amikor én barátkoztam volna vele, az édesanyja láthatóan zavaró körülményként kezelt engem is.
Nem nőtt fel, nem tud kezelni szexualitáshoz is kapcsolódó helyzeteket. Soha nem volt még senkije, megkockáztatom csók, és sima barátkozás sem volt nagyon a másik nemmel. Szerintem még a ruháit is az anyja veszi.
Nem lehet, hogy te is túlfélted? Mert ez a hallgatózós dolog eléggé arra emlékeztet, ahogy az a nő kezelte a lányát.
Ez nincs rendben! Attól, hogy felnőtt, lehet baja!
Szerintem gyerekkori trauma miatt maradt gyerekszerepben az életben és szexben-érzelmileg is.
Gondolom molesztálták és összeomlott, de tagadja, homokba dugja a fejét..
Segíteni nem tudsz, ha jó anya lettél volna, meg lett volna köztetek a bizalom régen, és meg lenne most is.
Esetleg pont a párod volt..
Szóval nem aszexuális, mert nem csak a szexualitása a gond, a felnőttlét sem megy neki, biztos, hogy trauma, hisz gyerekszerepben van, nem engedte telni az időt..le merném fogadni, hogy valami közelálló férfi tönkrevágta szegényt.
Gondolom meggyűlik a baja minden nőgyógyászati dologgal, orgazmusmentesség, vagy összezár a hüvelye..
Sajnálom nagyon, próbáld beismerni, hogy pocsék anya voltál, de őszintén, hátha segít. Mesélj dolgokat róla a gyerekkorából aztán várj. Mondd el, mennyire hiányzik, hogy nem is ismered a gyerekedet. Én ezeket szeretném hallani az anyámtól, hogy legalább valamennyire figyelt rám és próbálja rendbe hozni, mert ennél többet nem tehet.
Nálam lehet, hogy megtörne a jég.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!