Nagyot csalódtam a -barátaimban-. Vagy csak eltúlzom?

Két dolog:

Egy, hogy az exed ugye... Ha valakinek, hát a gyereked apjának ott kéne lenni, akkor is, ha senki nincs ott. Már az is kérdés, hogy mért álltál össze ilyen emberrel, de a legfőbb kérdés, hogy ezek után mért szólsz még hozzá egy szót is? A többi az még hagyján, végülis azoknak semmi kötelezettségük nincs tefeléd.

A másik az, hogy hát ez bizony így szokott lenni, miután vége a sulinak/egyetemnek. Azzal lehet trükközni, hogy folyamatosan új ismerősöket szerzel, akár a munkahelyi kollégák közül, akár úgy, hogy beiratkozol valami új suliba, akár úgy, hogy a neten próbálsz ismerkedni. De ez így szokott menni mindenhol, hogy ha nincs élő kapcsolattartás, akkor legfeljebb csak ünnepnapokon látod a régi cimbiket. Nekem ez is jól esik, hogyha annyi év után meghívnak valahova, és bizony ha egy módom van rá, el is megyek ezekre az összejövetelekre. De azt botorság várni, hogy minden úgy lesz ezekkel mint régen, mikor kialakult a baráti kapcsolat. Én speciel megoldom ezt, mivel mindig van mit csinálnom (nem rendes munka, mert azt nem adnak még egyetemi végzettséggel se, de azért próbálom hasznossá tenni magam, ahogy tudom), de neked is hasonlót kéne keresned. Például a gyerek, ha nekem ilyen lenne, biztos nem a haverokra, meg bulira várnék, hanem őt vinném el ahová tehetem.

Most nem nézem vissza hány éves, de hát majd akkor, mikor lehet. Tudod hány csodálatos hely van Magyarországon? Egri vár! Budai vár! Szilvásvárad! Sástó! stb.. mind-mind meg lehet mutatni neki, és jobban fogja élvezni, mint ha a te "haverjaid" buliznának körülötte...

Ja, még egy dolog. Amerika ugye úgy szokott élni a köztudatunkban, mint a vágyaink netovábbja. Hát, nekem nemrégen egyik amerikai ismerősöm panaszkodott, és irigykedett rám(!), a csóró magyarra, hogy milyen keveset fizetek a vízdíjért, mikor ő 150 dollárt fizet ezért havonta. Ami érthető is, mert a kaliforniai sivatagban lakik, ahol ugyebár nem gyakran találkozunk édesvízzel. Hogy miért lakik pont ott az USA-ban? Hát azért, mert ott olcsóak a lakások... Szóval becsüljük meg, amink van. Nekem egyik első élményem életemből, hogy sírtam a szüleimenek, hogy fizessenek be még egy menetre valami körhintán... ők meg azt mondták, jó, de csak akkor, ha megmondom milyen állatok voltak ott :) És nem csak sivatag volt ám körben, ezt biztosan tudom! :P

Nem szeretem a promó videókat, de ez az alábbi szerintem nagyon jól sikerült, és megmutathatja, mi mindenünk van, amire egy átlag amcsi egész életében csak áhítozhat:

http://www.youtube.com/watch?v=KtxdEyBdZB0

Én is nagyon boldog szülinapot kívánok, akárcsak a többiek.

Ne szomorkodj a barátaid miatt, majd megünneplitek máskor. Mondd meg nekik, hogy nem esett jól a dolog, mert készültél é számítottál rá.

Ha tényleg barátok felajánlják, hogy napokon belül bepótoljátok. Legalább is célozz rá, ha már készültél annyi mindennel. Akkor ott meg lehet dumcsizni, hogy máskor legyenek figyelmesebbek.

Boldog szülinapot!!

Boldog születésnapot kívánok!!remélem a mai napod jobb mint a tegnapi?Nekem is van egy kisfiam:PIgaz már kicsit nagyobb mint a tied enyém 3,5 éves.Ha gondolod msn beszélgethetünk,sajnos én is egyedül vagyok sokat(nem vettek vissza a munka helyemre)írj privit és megadom msn címem ha beszélgetni szeretnél.

24/N

Szia te friss huszonhároméves :) Remélem kiengeszteltek, vagy ki fognak engesztelni a barátaid. De azért majd bocsáss meg nekik szerintem. Nekem eddig elég béna szülinapjaim voltak, sosem tudtam normálisan össze szervezni, hogy mi legyen, hol legyen, kik legyenek. Én már beletörődtem, hogy a szülinapok, szilveszterek sosem lesznek olyanok nekem, mint ahogy az pl. a filmekben lenni szokott. Viszont ha az év bármely más napján szórakozni szeretnék, akkor abból sokszor fergeteges buli alakul ki és ez kárpótol a pocsék "kötelező" ünnepekért.

Amúgy egyidős vagyok veled, és én is anyuka vagyok, sőt, én is egyedülálló. Ha van kedved, beszélgethetünk, írhatsz privátot, meg ilyenek :)