Kicsit csalódtam, pedig nem kellett, volna, az eszemmel tudom, hogy igaza van, mégis ütköztek a nézeteink, hogyan lássam másképp ezt az egészet?

A párommal 4 éve vagyunk együtt. Legelőször 18 évesek voltunk mikor benne felvetődött a dolog, hogy el szeretne jegyezni. 18 évesen azt mondtam, hogy talán még nem kellene. Akkor átbeszéltük a dolgokat, végül belátta, hogy tényleg hamar lett volna. nem mert nem szeretjük egymást, hanem pl. korunktól fogva. Meg akkor kerültünk távkapcsolatba is egyetem miatt. Hamarosan befejezem az egyetemet és oda költözöm hozzá. Neki még van jó pár éve hátra...beszéltünk az eljegyzésről ismét, nem volt valami lelkes, olyan dolgokat mondott, hogy míg egyetemista nincs értelme, meg, hogy úgysem házasodnánk össze még csak miután befejezte az egyetemet stb. Én kb olyan dolgokat mondtam, hogy olyan "lehangoló " várni 8-10 évet egy eljegyzéssel, úgy elmegy az egésznek a varázsa. (oké ne két év után, de ne is 10). Meg nekem sokat jelent, az, hogy én nem szeretnék "csak" a barátnője lenni, már annyi év után...

Aztán a végén már ott tartottunk, hogy azért mert én mondom nem kell, hogy elvegyen, de tényleg...én nem akarom ezt erőltetni ha ő nem akarja, mi mindent megszoktunk beszélni, még az ilyen dolgainkat is...Kis nézeteltérésünk lett emiatt a téma miatt, majd mosolyogva hozzá tette, hogy már megvan az időpont és a helyszín és akárhogy "hisztizek" nem lesz se előbb, se hátrább, majd megölelt.

Tartozom bocsánatkéréssel? :(

21-L