Hogyan lehet ezen túl lépni? Nagyon nagyot csalódtam benne.

Kicsi korunkban halt meg anyukánk. Testvérem és engem anyukám anyja nevelt fel. Ez kicsit erős kifejezés, elmondom miért. A nagyi mindennap meleg ételt adott és elvitt oviba, iskolába. De délutánra mindig berúgott és tesóm 3, én 7 éves korom óta hallgatjuk tőle, hogy a "mostoha anyánál nincs rosszabb, apátok egy h*lye, ti meg jobban járnátok, ha a vonat alá feküdnétek". Majd reggelre mindent elfelejtett. Sokat sírtunk. Majd mikor középiskolás lettem tesómat felmagasztalta, engem pedig mindenki előtt k-zott, "te mindenkinek az ingyen r*banca vagy, semmire nem vagy jó, csak csettintenek és vihetnek". Soha nem csaltam meg a párom, az első kapcsolatom 16 évesen volt, és egy év volt mire a szexre került sor, 3 évig voltunk együtt. Nem tetszett neki a volt párom sem és a mostani sem.

Ez mind oké, elviseltem, mert szeretem nagymamám. 25 éves vagyok lassan, babát várok és volt képe azt mondani, hogy "jobban járnál, ha eltűnnél a szemem elől örökre, majd megtudod hol lakik a magyarok Istene". Nem egy házban lakunk, nem egy kasszán vagyunk. A kertszomszédunk, de ha átjön én inkább elbújok, mert nem bírom már elviselni. 18 éve hallgatom, hogy ha nem fekszek be a vonat alá vagy nem kötöm fel magam hamarosan a fára, akkor éjszaka átjön és baltával le vágja a fejem.

A mi kis házacskánkat elvitte az árvíz, és tavasszal lesz a javítás, nyártól hamarabb nem hiszem, hogy betudunk költözni. Addig ki kell bírnom. De hogyan?