Nagyot csalódtam a -barátaimban-. Vagy csak eltúlzom?

nincs túl sok barátom. a gyerekem apjával nagyon baráti a viszonyunk, hetente több alkalommal feljár, dvdzni, beszélgetni, azt mondja csak én vagyok aki mindig mellette áll... van még 2 barátunk, tesók,és az egyikük baártnője. mondtam nekik, h a szülinapomat velük ünnepelném, nagyon ritkán kapcsolódok ki, nagyon vártam. hetekkel előre egyeztettünk, h csütörtökön van, ráérnek-e, vagy másnap ünnepeljük, mind mondták h igen a csütörtök ok. még a héten is ezt mondták. ma az egyik srác mondta h egyik kollégája kérte h menjen be helyette, és vállalta. erre a többiek is visszamondták. bevásároltam vacsihoz, sütihez, koccintáshoz, és -ünnepelhetek- egyedül a kicsivel. úgy érzem, h nem a barátaim, és nagyon csalódott vagyok. soha sehova nem tudok elmenni, nagyon szar heteken vagyok túl, ezt az estét vártam kb 2hónapja. nem vígasztal, hogy majd máskor, mert tavalyi szülinapom kórházban töltöttem. mindannyiuknak most volt a szülinapjuk júniusban, én rendesen felköszöntöttem őket, tortát csináltam. ők utána persze bulizni mentek, én maradtam a kicsivel. de azt akartam h ez most rólam szóljon. önző vagyok, hogy leszúrtam őket? barátok az ilyenek?