Lépni vagy nem lépni?

Élettársi viszonyban élek a párommal, van egy közös gyermekünk, aki most 1 éves, én gyesen vagyok. Párom sorozatos "baklövései" miatt, már hónapok óta nem adott haza pénzt, a mostani 1 millió Forint is elúszott - nem az ő hibájából, a társa bankszámláját zárolták, és a pénznek annyi. De ez már nem az első eset, hogy más hibájából az ő pénze elveszett, ha összeszámolnám, van 10 millió, ami ment a lecsóba, hónapról hónapra élünk, anyukámék ha nem lennének, nem tudom mi lenne.

Lassan betelt a pohár, elegem van hogy miatta nekünk nyomorognunk kell. Kérdeztem tőle, még 20 évig így fogunk nyomorogni, nem megyünk sehova se nyaralni?

Lehet önző vagyok, de nem vagyok ehhez hozzászokva.

Előtte normális életet éltem, tudtam egy kicsit félretenni, évi egyszer 1 hetet ha nyaraltam valahol, nem tartoztam senkinek, éltem szerény életem.

Ezek miatt a pénz"eltűnések" miatt a párom sok embertől kért kölcsön, de már azokat se tudja visszafizetni.

Ebből van elegem, megmondtam neki, váljuk szét, élje a kis életét valahogyan, engem meg a gyerekemet hagyjon ki ebből a romba dőléstől. Nekem nem kell a gyerektartása sem, mert úgyse tudna fizetni. Leszarom, ha visszamegyek dolgozni, abból a fizetésből a gyerekemmel normális életet tudnák élni...

Ha a szívemre hallgatok, kitartok vele, de akkor meg nyomorgunk, ha meg az eszemre, akkor lépnem kell, el kell hagynom őt.

Mit tegyek??? Falakba ütköztem, a gyermekemnek se akarok rosszat, de nekem elegem van ebből a pénztelenségből, amit ő okozott. Mert igazából az ő hibája is - amiért balf.sznak neveztem - mert mindig kétes alakokkal társul és lám idáig jutottunk.