Én reagálok túl mindent?

Középső gyerek vagyok, nővérem és húgom van, legutóbbi csak hétvégén van itthon nővérem már elköltözött.

Jelenleg sajnos egy ideje nem dolgozom, betegség miatt.(SM)

Édesanyám dolgozik, édesapám nem velünk él, de támogat minket.

Betegségem ellenére, mindenben próbálok megfelelni, segíteni, nem elhagyni magam ...

Mégis mindenért én vagyok a rossz a hibás...

Egy pár napja anyu táppénzen van, fáj, dagad a keze ...

Én viszem orvoshoz, főzök, mosok, takarítok, bevásárlás miegymás.

Közben próbálok magamra is figyelni..

Most elég rosszul vagyok, húgom is beteg lett..

Anyu sincs valami jól..

Természetesen ma is rám maradt minden.. és, ha merek szólni, vagy már a sírás kerülget és látják...

Szimplán rám kiabál anyu, hogy " akkor nem kell csinálni"...

Pedig nem ezzel van baj... hogy foznom kell , csupán én sem vagyok jól.

Vagy a másik, hogy menjek dolgozni, mert egyedül ő keres pénzt.

Mintha nem hallották volna... hányszor voltam ki , hogy nem tudok elmenni dolgozni, hogy mennyire szívesen mennék...

Na mindegy.

Sajnos a húgom hiába kollégista nem főz magára így, külön főzök rá , amit ő visz miközben hétvégente elég, ha azt eltudom készíteni, amit mi megeszunk.

Szívesen teszem, de én sem bírom mindig úgy magam.

Mikor nagyon rosszul vagyok, akkor osszekapjak magukat ők is , mert más nem csinálna meg, mikor jobban vagyok... kicsit is, mennek a dolgukra..

"Majd őmegcsinálja..."

(Ez mindig így van..)

Néha már kiborulok... olyankor azt érzem igazam van, utólag is tudom...

Nincs kinek elmondani ezeket, ezért külsős személyek véleménye is érdekelne..

Húgom nem igazán veszi ki itthon a részét semmiben, max elmegyek a boltba , de csak ha valaki megy vele 2 hónapja van egy párja...van, hogy haza sem jön...úgy még nehezebb..

Mit tegyek?

Tényleg kezdek besokallni...

Egyre többször adok ennek hangot, amire ma is már azt mondták, hogy pszichológiai eset vagyok..nem kizárt..

Megfordult a fejemben, hogy elmegyek, jót tenne.

De erre az otthoni helyzetre mi lenne a megoldás szerintetek?