Ez miért van? Bővebben lent.
Hárman vagyunk testvérek 2 lány (17,14) és egy fiú (12). Én vaok a 17L. Na szal miért van az hogyha hugom vagy öcsém bármit megcsinál az egekig van dicsérve de bármilyen apróság miatt, ha én csinálom meg ugyanazt akk. jön a többi h. ezt meg azt már miért nem tudtam megcsinálni. h. lusta vagyok meg minden ha leérettségizek kiraknak a házból(főleg apám):'(. Pedig nem tanulok rosszul most év végén is 4,3 volt az átlagom. kilencedikben volt fél évkor három kettesem és a szüleim azzal zsaroltak h.ha év végén is lesz kettesem akk. át raknak a másik suliba:'(. Sztem nekem azon van főleg apám hgoy keresztbe tegyen nekem, és emelett olyan érzésem van mintha engem állandóan lenézne:'( és nekem ez iszonyúan rosszul esik. értelmesen beszélni nem lehet vele. volt hogy öcsém egész délelőtt pizsibe gépezett az ok volt, én elmosogattam akk. jött h. miért nem tok kimenni a kertbe. pedig nem egy pici baba egyik se-.-:(
Bocsi hogy hosszú lett és köszy h. elolvasod:)
Pont ugyanígy vagyok, mint te (21L, tesóim 18L, 14F). A mai napig az van, hogy ha én otthon megcsinálok valamit, az természetes, ha valamelyik tesóm, akkor ő a kis ügyes. Nem tudom, mi lehet pontosan a dolog oka, de sok családnál így van ez a dolog sajnos.
Én már nem a szüleimmel élek, de múltkor hazalátogattam és esténként rendbe raktam a konyhát, teraszt, elpakolgattam, amit mindenki otthagyott. Erre nem az volt anyukám reakciója, hogy köszi, de ügyes vagy, hanem hogy költözzek haza hozzájuk, hogy én csináljam meg az összes házimunkát. Hát mondtam, köszi, de nem.
Nem nagyon tudsz ezzel a helyzettel mit kezdeni sajnos. Gondolom, otthon vagytok, a szüleitek dolgoznak. Amit érdemes megpróbálni: fokozatosan rávenni a tesóid, hogy segítsenek. Mondjuk álljon be valamelyik melléd törölgetni, aztán egy idő múlva a mosogatást is átveheti.
Mi régebben mindig azt csináltuk, hogy bekapcsoltunk ilyen jó bulizós zenét, amit a házban és kinn is hallani lehetett és úgy csináltunk dolgokat, hogy közben "buliztunk". Például a kocsimosás szuperül megy így. Nem sikerült teljesen átnevelnem őket, mert ha nincsenek rákényszerítve vagy valami módon rávéve, akkor nem csinálnak semmit, de legalább amíg otthon voltam, kicsi segítséget nyújtottak. Szerintem próbáld ki ezt te is. És ha megcsináltatok valamit, akkor utána pihenjetek együtt, esetleg legyen valami "motiváció", nálunk egy zacskó chips megfelelt erre, amit csak akkor lehet kibontani, ha elkészült egy meghatározott munka, mondjuk felmostuk a házat.
Örülök, hogy ezek szerint nem vagyok ezzel egyedül. Én 24 éves vagyok, az öcséim 21 évesek. SEMMIT nem lehet rájuk bízni, önállóan még egy csekket sem tudnak befizetni. (Régebben még az unokanővérem néhányszor rám szólt, hogy ne csináljak meg helyettük mindent, és ne ugorjak az első szavukra, de a szüleim folyamatosan ezt várták el tőlem.)
Leérettségiztem nagyon jó eredménnyel, lett két szakmám, jövőre diplomázni fogok, de mégsem elégedettek velem a szüleim!
Az egyik öcsémnek csak szakmája van, a másiknak érettségije is, de ez nem gond. Én csak tanuljak és tanuljak.
Múltkor nagyot csalódtam anyukámban, mert az egyik kolléganője kérdezte, hogy hogy megy a suli, én meg mondtam, hogy most készülök a nyelvvizsgára, anyu meg lecseszett, hogy miért buktattam le őt, ő azt "mondta" a kolléganőinek, hogy nekem MÁR VAN nyelvvizsgám.
Van munkám, tanulok, jól teljesítek (munka mellett a fősulin az átlagom most 4,4 lett), és nem elég nekik...
Nem tudom, hogy hogy lehetnék tökéeltes, vagy hogy érhetném el azt, hogy legalább egy kicsit büszkék legyenek arra, amit eddig sikerült elérnem...
Nálunk sem rózsás a helyzet.
Amíg nővérem itthon lakott (19 éves,mostmár egyetemista és kolis) nem sok mindent csinált.Nyáron is én megcsináltam szinte mindent,amit kettőnknek kellett volna,hogy ne veszekedjenek anyumék.De egy idő után rájöttek,hogy szinte mindent én csináltam és veszekedett apum tesómml.Utána mi is összevesztünk tesómmal,mert azt hitte,hogy én árultam be,pedig nem igaz.
Mióta kolis magáról kell gondoskodnia,nincs más aki ellátja.
Azóta én is szívesebben segítek itthon,mert most már nem kötelező.A szüleim elmennek szó nélkül dolgozni,de én tudom,hogy örülnek neki ha rend van mire jönnek.
A tanulmányi eredményeimmel viszont nem elégedett apám,év végén 4,25 lett az átlagom(félévkor 3,5 volt).Pedig látja,hogy mennyit tanulok,igyekezek és midnent megteszek,hogy jó jegyeim legyenek,napi 2órát minimum tanuok,de amikor több témazárót írtunk egy nap volt,hogy 4 órát tanultam úgy,hogy már hétvégén elkezdtem arra tanulni.Mindig azt hallgatom,hogy bezzeg a nővérem milyen okos stb.Ő gimibe úgy volt 4-5-ös,hogy itthon alig-alig tanult,napi max. 1óra.Évvégén egy-ét 4-ese ha volt.
De majd rájön apukám,hogy én sem vagyok hülye,amikor meglátja,hogy én is el tudom érni a céljaimet.Mert nekem van életcélom és harcolni fogok érte (közgazdaságot tanulok ez is érdekel és főiskolára akarok menni.nagyon érdekel a közgazdász,a titkárnői munkakör.).
Ha majd látja,hogy elérem céljaimat és boldog vagyok,talán rájön,hogy nemcsak a nővéremet kell isteníteni tanulás terén.
15/L
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!