Mennyire rossz az, ha az első gyereked más apától van?

Ismerek olyan családot, ahol az első gyerek (fiú) szintén más apától volt, de az apja sajnos korán meghalt. A fiatal özvegy anya új párja teljes mértékben elfogadta fiának a gyermeket, aztán lett közös gyermekük is, és a két gyerek úgy nőtt fel, mint az édestestvérek. Ma már nagykorúak, és ugyanúgy édestestvéreknek érzik magukat. A szülőkön múlik, legfőképp az apán, hogy a nem sajátját is úgy kezelje, mint a sajátját. Nálatok ez megvan, akkor később se lesz gond, ne aggódj.

Ahol ezzel gond van, ott már az elején is gond van.

Nálam kicsit más a helyzet de talán segít.

Anyum egyedülálló volt mindig is és van egy féltestvérem.

Én rengetegszer voltam megbízva hogy vigyázzak rá, hozzam haza a suliból, stb. mert a jó magyarországon anya muszáj volt reggeltől estig dolgozni.

Sose volt ezzel bajom, máig. Elkezdtem dolgozni és bár otthon élek még de már elég sok dolgot elértem. És anyunak néha van ilyen olyan ötlete ami kiverte a biztosítékot: fizessek a húgomnak zsebpénzt, és mindenhova én hurcoljam, mert ilyen a jó testvér.

A hugomat nagyon szeretem, és bár zsebpénzt nem fizetek neki (helyette anya azt mondta hogy akkor beszállok az albi árába, amit totálisan elfogadtam), de gyakran viszem az autommal saját pénzem mindenhova (barátnő, barát, egyéb). Természetesen ha nem érek rá, vagy már legurítottam a hét vége fele egy kis sört, akkor anya fel van háborodva, hogy mi az hogy nem hordom őt...

Mindezek mellett szorosabb kapcsolatom van a testvéremmel mint bárkivel, és nem érdekel hogy Ő többet kap most meg mint én anno (időközben anyának jobb állása lett, stb stb)

Összegezve: az egész a szülőkön múlik. De ha még hibáznak is, lehet hogy a gyerekek erősebben fognak egymáshoz kötődni, mint akár a szüleikhez.

Szerintem ne aggódj, csak legyél következetes

Üdv,

22/F

Szerintem ez a szulokon mulik.

Nekem pl edes testverem van, megis erezhetoen o az akit ,,szeretnek,,.

Ot tudtak tamogatni anyagilag, en semmit nem kaptam, sot, ahol tudtak lehuztak.

Az is lehet, hogy kitagadnak, mert azota en mar kulfoldon elek...es csak ritkan jarok ,,haza,,.

Szoval én tapasztalatbol mondom kedves kerdezo, hogy ez rajtatok mulik. De aki mar gondol erre, az valoszinu oda is fog figyelni a dolgokra.

Sok sikert nektek!

Nehéz dolog ez. Teljesen a Te cipődben jártam. Fiatalon anya lettem, mire megszültem apa már nem volt a képben.

7 évvel később lett normális kapcsolatom(mostani férjem), 10 év van a gyerekek között.

A nagy szüperül kijött pótapuval ameddig nem volt meg a kicsi.

Nyilván, egy pici baba/totyogó több időt igényel mint egy kiskamasz. Hiába nem kivételezik az ember és imádja mindkettőt, a kicsivel több időt tölt, hisz elve otthon voltam vele GYEDen még a nagy iskolában van.

Nálunk sajnos a nagy problémás természetű kamasz lett. Na nem kell semmi borzasztóra gondolni"csak" annyi, hogy az az igazi foghegyről visszaszólós flegmázó"jóvanmá/haggyálmár"világfájdalmas gyerek"mindenki hagyjon békén" kamasz.

Ezzel szemben a kicsi ugye mindig cuki, nincs vele semmi különösebb baj.

Na ez rányomta a bélyeget a férjem és a nagyobbik gyerek kapcsolatára, sajnos.

Rengeteg veszekedés van köztük...emiatt pedig köztem ès a férjem között szintén.

Apróságokból fakadó nagy viták. Ezt sajnos nem láttam előre.

Ugyanakkor férjemet ismerve, ha a nagy a vérszerinti gyereke lenne, ugyanúgy balhézna vele, ha trehány vagy tiszteletlen, a kicsit is helyre teszi 1-2, ha olyan van.

Viszont a nagynak az jön le, hogy persze, vele csak a veszekedés megy, mert ő nem a vérszerinti gyereke.

Kívánom, hogy Nálatok minden rendben menjen!