Mennyire rossz az, ha az első gyereked más apától van?
A gyerek szempontjából. Fiatalon terhes lettem az akkori barátomtól, aki el is hagyott, tehát apa nélkül volt. Most 10 éves a fiam, nemrégiben eljegyeztek és gondolkodunk a gyerektémán. Azonban visszatart egy gondolat. Mi van, ha az első fiam kívülállónak fogja érzeni magát vagy a tesók ha nagyobbak lesznek kirekesztik vagy ha a pótapu nem úgy érez majd iránta, mint a sajátjai iránt. Nem szeretném, hogy bármi gond legyen, sőt, jó lenne, ha lenne egy nagyobb fivér a kicsik mellett.
Mik a tapasztalatok ilyen esetben? Egyébként a fiam egy áldott jó gyerek, erkölcsös, udvarias és nagyon jó tanuló. Szóval kitűnő példakép lenne.
Ami a legfontosabb, hogy okosan, tudatosan neveljétek a most születendő gyerkőcötöket is, ne legyen előnyben/hátrányban egyik sem a másikkal szemben.
De ahogy írsz a fiadról, biztos nem fog féltékenykedni a születendő gyereketek miatt.
Pótapuval jelenleg nagyon jól kijönnek, a fiam imádja, hogy lett apja.
De most tegyük fel, hogy így is marad és nem lesz rá ok. A tény maga, hogy ő másik apától származik, nem fog gondot jelenteni a későbbiekben sem? Talán túlaggódom, de szeretném, hogy egységben legyünk.
Csak a nevelésen múlik.
A család nem csak vér... Ha tényleg jó a kapcsolat közöttük és apja helyett apja, és ez így marad a pici érkezésével is, akkor minden rendben lesz.
Ez kizárólag rajtatok múlik.
Nálunk hasonló van, de Apa képben volt, váltak, 7 éves koromtól nevelőapám is van, akivel jóban voltam és vagyok. 9 éves voltam, mikor a kistesó jött. Mára már ő is 15, eleinte volt egy kis féltékenység, de sose veszekedtünk, és nagyon jó kapcsolatunk van. Lehetséges ez.:)
Nem érezni, hogy ő más apától van, sose jut eszembe, nem nézem őt féltestvérnek.
Lehet le leszek pontozva, de őszintén írom le az én sztorim;
12 voltam mikor a féltestvérem született, semmi kötődés nem alakult ki irántam felé, de lehet ez azért volt, mert a szülei sokkal több figyelmet szenteltek onnantól kezdve neki, mint nekem. Az anyám (aki a vérszerinti volt) semmit nem foglalkozott velem a szülés után. Ez így is ment addig amíg el nem költöztem. A féltestvéremmel a kapcsolatom meg semleges, képtelen vagyok szeretni, csak az jut eszembe róla, hogy én milyen kirekesztett lettem utána a családjukból. Szóval ha mindketten odafigyeltek rá, foglalkoztok ugyanúgy a nagyfiúval is, és egyenlőként fognak felnőni a gyerekek, akkor szerintem nem lesznek problémáitok ezzel a jövőben.
A szeretet és a család nem vér kérdése. Láttam családot, ahol csak egymás mellett éltek és gyűlölködtek vér szerinti testvérek, és láttam három, teljesen "idegen" örökbe fogadott gyereket, akik imádták egymást és a befogadó szüleiket.
Ha törődtök vele ugyanúgy, mint eddig, semmi gond nem lesz szerintem.
Ha vannak kétségeid, olvass idevaló szakirodalmat vagy beszélj a védőnővel, esetleg egy gyermekpszichológussal hogy megnyugtassanak.
Sok boldogságot kívánok nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!