Hölgyek, miért dönt úgy egy nő, hogy nem akar gyereket?

24 éves nő vagyok. én ezzel úgy vagyok, hogy nem bírom elképzelni egyelőre azt az életformát, ami a gyerekkel jár. élvezem, hogy fiatal vagyok és szabad a párommal együtt. oda megyek, ahova akarok, ha a barátnők rámcsörögnek este 8kor, hogy 10-kor találkozó itt és ott, mert buli van, akkor már pattanhatok is. ez gyerek mellett elképzelhetetlen lenne és ezt egyelőre nem akarom feladni.

másfelől viszont zsibog bennem a vágy egy gyerek iránt, már dolgoznak bennem az anyai ösztönök. de úgy gondolom, hogy csak azért, mert vágyom egy gyerekre, óriási önzőség és felelőtlenség lenne őt így bevállalni, csak azért, hogy legyen egy gyerekem, holott jelenleg totálisan alkalmatlan vagyok a feladatra. 5-6 év múlva vágnék bele, addigra talán már lecseng bennem ez a fajta önzőség és kényelmesség.

Én megértem akik nem akarnak, és kirázza a hideg Őket a "büdös kölyköktől" :D, én is pont ilyen voltam, megláttam egy gyereket és kb átmentem a túloldara, a párom úgyszintén.... aztán terhes lettem, pedig gyógyszert szedtem,azóta sem szeretem a gyerekeket, de a sajátom teljesen más, és egy gyerek tényleg lemondással jár, de minden megoldható mellette, és néha lehet társaságba vinni szájkosár nélkül is :D, ha jól neveled. Nagyon sok szingli 30-as barátnőm van, akik vagy lemaradtak, mert nem volt olyan pasi, vagy szimplán nem akarnak, és valahol sajnálom hogy nem mutathatom meg Nekik, hogy mit hagynak ki, mert csak akkor, vagy túl későn fog hiányozni Nekik.Én pl simán elmegyek bulizni, ha hívnak, mint ahogy a férjem is eljár sörözni, addig a másik vigyáz a kicsire, ettől nem vagyunk rossz szülők, mellesleg Ő olyankor már alszik.. :) Nehéz döntés volt anno, de azt hiszem nagyon jól döntöttem, nem értem mi vesz rá valakit, hogy ezt végérvényesen elutasítsa önszántából. :(

NEM EGY TIPIKUS ŐSANYA :)

Én elég fiatal vagyok, de én sem tudnám elképzelni azt az életformát. Nem vagyok család-beállítottságú, és erről nem igazán én tehetek.

Mit az elöttem válaszolónak, nekem is rengeteg tervem van a világban. Lehet úgy is mondani, hogy karrierista vagyok.

Rengeteg, extrémebbnél extrémebb álommal. Egy nagyon jó kis dalszöveg tükrözi is amit érzek: "Hiszen az életem az álmaimra áldozom..." És nem szerepel köztük gyerek.

Nem menne nekem az, hogy otthon üljek a gyerekkel. Dadát meg nem fogadnék, mert anya nélkül maradna a gyerek, ami nem lenne neki jó.

Bár ha jönne egy férfi, aki tiszta szívből szeret, és én is őt, akkor LEHET hogy meggondolnám magamat. De jelenpillanatban...