Minden kevésbé jómódú embernek van "kisebbségi érzése"?

Nekem nincs kisebbségi érzésem. Néha én is elábrándozok arról, hogy de jó lenne elmenni az Operabálba, vagy elutazni 1 hónapra Skandináviába... közben még arra sincs pénzem, hogy minden hónapban vegyek egy új ruhát.

De tudod, erre egy megoldás van: magaddal kell jóban lenned. Lehet, hogy más gazdag, igen, de ennek több oka lehet: ha megdolgozott érte, akkor tisztelem őt, nem irigykedek rá. Inkább keresem a lehetőségeket, amivel én is jobban élhetek és valóra válthatom az álmaimat.

Ha szerencséje volt, akkor annyi. Gratulálok neki, azt mondják, még a szerencse sem véletlen.

Ha lopta, csalta, vagy ilyesmi, akkor végképp nincs mire kisebbségi érzésem legyen. Jobb ruhákat hord, évente ötször nyaral, van három vállalkozása? Na és? Nekem meg van időm a barátaimra, tehetséges vagyok és kedves.

Szerintem itt abszolút veled van a baj: attól félsz, hogy a társadalom automatikusan a szegényebbek megvetésére szocializálódott. Pedig nem: te talán megveted a nálad szegényebbeket? Kétlem - akkor más miért tenné ezt veled. Csak tudatosítani kellene magadban, hogy a pénz bizony nem miden, és hogy az az ismerős sem fog kinézni, ha neked nincs olyan ruhád, mint neki. Hidd el, az emberek nagy része a belső tulajdonságaid alapján ítél. Lehetsz akármilyen gazdag, ha közben mindenkit untatsz, és lehetsz akármilyen szegény, ha jól érzi magát veled valaki...

Úgy látom, hogy az emberek egy bizonyos körből válogatják a barátaikat, a házastársukat.

Teljesen kasztosodva van minden.

Nekem már attól kezd kisebbségi érzésem lenni, hogy Budapestről kiköltözünk.

Az új telken (szinte birtok) is lesz ház és talán még jobb és kellemesebb lesz mint itt, de a barátaink nagyon lenézően kezdenek viselkedni.

Pedig még elektromos autónk is lesz az ingázáshoz.

A kisebbségi érzés abból fakadhat, hogy kilógsz egy közösség által felállított életszemléletből.

Egymást majmolják, mi meg változtattunk.

Az én kasztomban a belváros a jó, a kifényesített autó, amin a légy megcsúszik, meg a bejárónő.

Most, hogy kiderült, hogy a szomszédaink között lesz olyan aki gazdálkodik is, nagyon rossz szemmel kezdenek ránk nézni a régiek.

A lányommal sem tudom, hogy így mi lesz, gazdálkodóhoz nem fog hozzámenni, mert egyszerűen modorában és öltözködésében sem illene hozzá, de a belvárosi sznobok közül a nagy telkünkkel, ahol mi is gazdálkodhatnánk és az ingázással már kilógunk a sorból.