Minden kevésbé jómódú embernek van "kisebbségi érzése"?

Engem teljesen hidegen hagynak ezek a dolgok. A lényeg az, hogy engem ne akarjanak hülyére venni vagy kihasználni, azért mert szegény anyagi helyzetű vagyok.

Szerintem baj, hogy te ilyen külsőségekkel foglalkozol, és tényleg meg kellene változtatnod ezt a "szokásodat".

26.L

Engem nem zavar a szerény életmód. Holnap pld. megyünk egy musical előadásra / Balaton/. Hütőtáskában visszük a napi élelmet. Fasirozott, paprika, paradicsom, sör, sárgadinnye. Nem vagyok hajlandó gyanus sültkolbászokért kiadni másfél-kétezer forintot. Étterembe is ritkán járunk /kéthavonta egyszer/, akkor is egy szerényebbe, ahol a menű 650 ft. Ruháim zöme turkálóból való, de pld. vettem egy olyan gyönyörű nadrágot a kínaiban 2500-ért, ami a butikban 6000 volt. És vettem egy moher bolerót 300-ért, amihez hasonló a butikban 5.900 volt. Nem szórjuk a pénzt, de nyaralni évente kétszer is elmegyünk. Legutóbbi külföldi utamon nem kértem a hatnapi vacsorát 16.800.-ft-ért. Egyrészt azért, mert sohasem vacsorázom, másrészt azért, mert alig adtak érte valamit. Aki ette, mind megbetegedett.

Remekül érzem magam, de azt is megértem, ha valakit zavar a szegénysége. A férjem inkább hajlik a kivagyiságra, én azonban belefékezek és a földön tartom.

Párom ilyen költekezős, de ő inkább magának, mint másnak akarja megmutatni. Soha nem hallottam még bármivel is kérkedni, sőt, nem ritka, hogy elmegyünk ide-oda haverokkal és felajánlja, hogy ő állja a cehhet, mert tudja, hogy ki mennyit apríthat a tejbe és inkább fizet többet, de legyen együtt a társaság.

26/L

Nem gondolom úgy, hogy rosszul kéne éreznie magát annak, aki nem gazdag, vagy nem átlag feletti színvonalon él. Örülök neki, hogy nem vagyok gazdag - nekem anyagilag sokkal kevesebb a vesztenivalóm is, és bizony emberileg is, mert a barátaim nem érdekből vannak velem.

A mai helyzetet nézve, pedig, teljesen nyilvánvaló, hogy a "szegény" emberek teszik ki a társadalom többségét, szóval nem mi vagyunk kevesebben. A gazdagokkal egyébként nincs semmi bajom, azok közül úgysem tudnak nyugodtan élni azok, akik nem becsületesen szerezték a vagyonukat.

Igazából nevetségesek azok az emberek,akik tovább nyújtózkodnak a takarójuknál,aztán nagy szájjal hangoztatják,mutatván,hogy Ők is valakik.Szerintem ez

a képmutatás netovábbja,és egyszerűen megmosolygnivaló.Nem kell ezzel olyan nagyon foglalkozni,inkább Te légy boldog a saját bőrödben.Figyelj,egy minimálbérből élő család is lehet boldog,és szeretheti egymást a kínais cucciban,és egy trendi,Mayo Chixben feszítő csaj is lehet magányos,és az ő élete is lehet üres.Ez egy elcsépelt közhely,tudom,de szerintem így van.

Van! Mert hiába dolgozik valaki becsültessen, mint pld, bolti eladó, néhány "ügyfél" valami alsóbbrendű csicskásnak tekinti azt, mert ő közszférában dolgozik és ő ettől sokkal több. Vagy amikor párkapcsolati ismerkedésnél kiderül, hogy nincsen valakinek diplomája és emiatt a szülők, vagy épp az, akinek addig szimpatikus volt, távolságtartóan kezd el viselkedni.

Aztán, amikor bizonyos autó márkával közlekedő autós társaink letolják a másikat az útról, mert felsőbbrendűnek képzelik magukat, csak épp vezetni, közlekedni nem tud a márkás autójával.

Vagy amikor azt nézik, hogy kinek milyen a lakása, háza, abban bőr milyen lakberendezési tárgyak vannak.

Nálatok még mosogató gép sincs? Kérdezik.

El is kerülöm az ilyen hozzá állású emberek társaságát, akiket nem az ember érdekel, hanem a külsőségek alapján ítélik meg a másikat. Sajnos egyre többen csak az anyagi külsőségeket nézik, miközben lehet, hogy az aki dicsekszik, annak annyi a tartózása, hitele, hogy egész életében egy adósság csapdában fog élni.

Amikor megismerkedtem a párommal, rossz anyagi helyzetben éltünk, aztán lassan egyre jobban és jobban. Meglett mindenünk, végül ő a nő elkezdet többet keresni, mint én a férfi.

Végül bekerült a munkája révén, nőként egy olyan üzleti körbe, ahol velem már nem lehetet eldicsekedni és elfeledte, hogy miként indultunk és elvált tőlem, ahogy ő mondta „az anyagi biztonsága érdekében”. Akkor már a dupláját kereste mint én.

Természetesen abból az üzleti körből talált magának tehetősebb pasit. Na, ez milyen dolog? Pedig én is megtettem mindent, hogy meglegyen mindenünk, de aztán meg nőttek az anyagi igények és ha úgy veszem, én akkor már le voltam nézve, a magam keresetével együtt.

Nem szoktam kérkedni semmivel. Igazából néha meglepődöm a körülöttem élőkön. Vannak ismerőseim mindkét körből, de egyikük sem dörgöli a másik orra alá, hogy neki mennyivel többre futja, mint a másiknak.

Sokszor magamban megdöbbenek, hogy ennek a csajnak mekkora lehet a ruhatára, mert kétszer nem látom rajta ugyanazt a ruhadarabot.

Vágyom arra, hogy gondtalanul éljek, hogy ne kelljen beosztani a pénzt, s ismét nyaralhassak (még ha csak belföldön a Balatonnál is). Remélem, hogy lesz ilyen időszak is. A sok rossz után már csak jó jöhet.

Nekem nem szokott kisebbségi érzésem lenni, inkább csak néha irigy vagyok amiatt, hogy mások több mindent megtehetnek, gondtalanabbul élnek, mint én, hogy nem kell megnézniük, hogy hol vásároljanak s nem kell dilemmázniuk, hogy akkor most bevásároljak vagy a villany számlát fizessem ki.