Ti is besértődnétek, ha nyáron nem haza, hanem nyaralni menne a fiatok?

Nyilvánvalóan szeretnének több időt veled tölteni, természetes, hogy hiányzol nekik, de felnőtt ember vagy, sokat dolgozol, nyugodtan menj nyaralni.

Én a szüleimmel szinte minden nap beszélek telefonon, vagy messengeren, de mivel messze lakunk egymástól, személyesen csak néhány havonta találkozunk. A szabadságom alatt vagy nyaralni megyünk a feleségemmel, vagy szimplán csak itthon pihenünk. Hosszabb időre csak ritkán megyünk a szüleinkhez. Mi is sokat dolgozunk, alig van időnk egymásra és a pihenésre.

Egyikőnk szülei sincsenek soha megsértődve. Felnőttként teljesen normális, hogy az ember a saját életét éli.

Ha áprilisban hazamész, beszélgess velük sokat és mutasd meg nekik, hogy hová mész majd nyaralni. Mondd nekik, hogy mennyire örülsz a lehetőségnek és már nagyon várod. Remélhetőleg örülnek majd az örömödnek és nem akarják sértődéssel elrontani.

Nem tudom, hogyan esne, de ha negatívan éreznék, kőkeményen eltitkolnám. Kolléganőm is nyelt egyet, amikor a 12 éves fia unkább házon kívül, haverokkal szülinapozni akart, helyettük.

A gyereknek le kell válni. Ez az Élet rendje.

Dehogy is sértõdnék be, hiszen örülnék,hogy a sok munka után igazán ki tud kapcsolódni.

Attól függetlenül,hogy belül mélyen szeretem õket.

Én kommunikálnék az apámmal. Meghallgatnám, hogy ő mit akar. Viszamondanám, hogy lássa, értem, ő mit akar. Elmondanám, hogy én mit akarok és megkérném, hogy mondja ő is vissza, hogy lássam, felfogta, én mit akarok.

Innentől már gyerekjáték a megoldás.

Én gyűjtenék rá, hogy júliusban pár napra meglátogassam a fiam, ha ő nem tud hazajönni. Mondjuk én imádok utazni, és nem várom el, hogy korom jogán

elébem járuljon a gyerekem. 34/N