Mit találjak ki, hogy ne kelljen haza menni minden héten a kollégiumból?

Pont arra kiváncsiak, amit nem akarsz elárulni nekik.:)

Jobban érzed magad a kollégiumban, mert vannak ott barátaid, stb. Kényelmesebb nem utazni, ...

Felnőtt ember vagy, ha akarnád, feléjük se kéne nézni.

Amíg anyádéktól nem függetlenedsz, addig ne akarja kapcsolatot, mert ki fogsz cseszni a pasiddal/csajoddal-attól függ, kikhez vonzódsz- is, nem csak magaddal.

Én őszinte ember vagyok s nem szoktam érteni, családon belül minek hazudjak, szóval én megmondanám, hogy ha alig beszélnek velem, miért menjek haza? S nem mennék, csak néha. De mondhatsz teljesen igaz dolgokat is, tanulás, programok, nyilván vannak ilyenjeid :) Ha kicsit is messze laksz, akkor idő, macera, pénz.

Volt egy haverom, na az direkt az ország túlsó végébe ment egyetemre, hogy ne kelljen gyakran hazajárnia. Azt nem tudom, hogyan magyarázta meg a szülőknek, hogy miért akar Nyíregyházára menni, ha Pécsett laknak... Mindenesetre utána adott volt a ritka hazajárás. De közelebbről sem poén ám feleslegesen hazamenni...

Egyszerűen ne menj haza...majd megszokják.

Én sem szerettem haza járni. apám alkoholista volt, aki csak a "munkaerőt" látta bennem. Ha hazamentem akkor egész nap ugráltatva voltam, mert hát heti-havi egyszer vagyok otthon, akkor ki kell használni és "segíteni" kell. Magyarul helyette dolgozni.

Másrészt hazamentem, tele élményekkel, történetekkel. Elkezdtem mesélni, beszélgetni. Erre mit kaptam? "Shhh..." "Pssz...." "Kussolj már, nem látod hogy nézem a tévét?" "Hagy nézzem már meg a sorozatom, majd beszélsz utána"

Aztán meg persze ment a hiszti részükről, hogy egész nap nem is beszéltem velük és csak a szobámban ültem...

Amióta dolgozom azóta gyakorlatilag félévente 1-szer megyek. Egyszerűen jobban érzem magam a saját világomban. Nem szól senki, hogy mit csináljak, mit dolgozzak. Szervezek nyugodtan programokat. De akkor sincs balhé, ha csak döglöm egész nap az ágyban, jó érzés hogy megtehetem.