Mi van akkor, amikor a pár egyik tagja vallásos, a másik viszont nem. Ilyenkor kötelező a templomi esküvő - pl a vallásos fél családja erre vágyik, viszont a nem vallásos fél nem akar?

Szüleimnél is ez volt a helyzet. Apu vallásos, anyu nem.

Megvolt a templomi esküvőjük, meg mi is meg lettünk keresztelve. És ennyi.

Nem kellett vallások suliba járnunk, mi választottunk középsulit és ha nem akartunk menni, nem erőltették a templomot sem.

Megbeszéltük, hogy ha akarunk megyünk, ha nem nem.

Lehet, ha egyszer férjhez megyek, lesz templomi esküvő, de lehet hogy nem. De egy bizti, a szüleim nem fogják erőltetni sem a templomi esküvőt, sem a gyerekek megkeresztelését.

Áldozatot ebben az esetben mindkét félnek hozni kell, de közös nevezőre lehet jutni. Pl. megkeresztelitek a gyereket, de nem erőltetitek rá a vallás gyakorlását. Majd ha felnő, eldönti akarja-e vagy sem. Azonban tuti, ha kényszerítve lesz, meggyűlöli az egész egyházat!!!

Erről beszéltem:

"De szerintem itt is a nem vallásos félnek kell tolerálni. Én úgy oldanám meg, hogy ismerje meg a kicsi a vallást, járjon hittanra. "

Én eleve nem vagyok vallásos és ellenzem a hittant is.

Ez a hozzáállás tipikus rafináltkodás.

A hittan oktatás eleve valamiféle agymosás is egy gyerek számára.

Csak zavart okoz a vallásos tanok megismerése.

Miért a nem vallásos enged?

Szóval erről beszélünk, jobb, ha a vallásos csak vallásossal kezd, ez a lényeg.

Én nem vagyok vallásos, de szeretnék templomi esküvőt, mert az nagyon szép.

Ha ez fontos a szülőknek akkor 1 órát ki lehet bírni.

Egyetértek az előzővel. Miért evidens, hogy a nem vallásos enged? Valaki meg azt írja, hogy romantikusabb a templomban.... na erről van szó. Hogy sokan nem is a hitbeli meggyőződés miatt tartanak egyházit, hanem azért mert a templom giccsesebb, mint egy hivatal. Amúgy egy hivatalban sem 10 perc az esküvő és nem mindegyik ronda.

Ahhoz is lenne hozzászólásom, hogy " amit Isten egybeköt, ember szét nem választhatja."

Sajnos a gyakorlat nem ezt mutatja.

Két ember normális hozzáállása, hűsége, közös gondolkodásmódja kell ahhoz, hogy ne menjen szét egy kapcsolat. Nem attól marad egymás mellett két személy, mert a templomban zajlott a szertartás. Ez az én véleményem.

Visszatérve a kérdésre: nehéz dolog. Ha két ember szereti egymást, természetesen nem szabad csak azért szétmenni, mert az egyik hívő, a másik nem. Engedhet akár az egyik, akár a másik, hogy hol legyen az esküvő. De nem ez a lényeg.

Ha különböző a felfogásuk, az az élet számos területén meg fog mutatkozni. Azt az egy órát tényleg ki lehet bírni a templomban, de egy életen át kell olyan emberrel élned, akivel más a világnézeted. Ez okozhat súrlódásokat szerintem. Persze van ,aki ezt könnyebben elviseli, más kevésbé.

Mindenki maga dönti el mit csinál, de én örülök, hogy a hitbéli meggyőződés kérdésében nincs közöttem és a férjem közt konfliktus.

Ha már amúgy sikerült együtt maradniuk a templomi esküvő a legkevesebb. Egy ilyen vallásos nem vallásos kapcsolathoz eleve nagy tolerancia és nagylelkűség kell. :)

Nálunk úgy volt, hogy én vagyok a vallásos a férjem pedig nem, de volt templomi esküvő, mert tudta, hogy nekem fontos, bár neki nem az, de semmi baja nem lett tőle. Szerintem gyerekes is lett volna ellenkezni, hogy én ugyan be nem megyek a templomba stb. Az nem "nem-vallásos" kategória, hanem félelem vagy hasonló.

Azért a nem vallásos enged, mert egy olyan dologról van szó, ami neki nem fontos, a párjának meg igen.

Tehát a párja miatta hagyjon ki valamit, ami neki meg nem számít, nem szakad bele, nem erőfeszítés stb? Hogy agymosás? Mi a fene agymosás rajta? Eleve ha az is lenne, attól félsz, hogy hat rád? Vagy mi, de most komolyan. Senki nem lett még farizeus attól, hogy végig hallgatott egy hittan órát. De sok helyen már nem is foglalkoznak ezzel sem az esküvő feltételeként.

Ez kb. olyan, mintha nagyon-nagyon elszeretnék menni valahova, ahova csak ketten lehet jelentkezni a párommal, aki ráérne, simán jöhetne, semmi kára nem származna belőle, valami újat megtapasztalhatna, de beintene, hogy bocs, NEM, mert csak nem. Szóval ne menjek, ne menjünk, hiába olyan fontos nekem, csak mert olyan, mint a makacs csacsi?